Mindegy hogy régi, portól megtisztított, vagy új, kezeletlen rokkáról van szó, a festés vagy lakkozás naturálisabb alternatívájaként a méhviaszos kezelés mindkettőnél jó megoldás lehet. Kiemeli a fa természetes szépségét, melegebb és sötétebb színt ad a fának, és ha alatta valamilyen beeresztő pácot használunk, akkor a pác színét mélyíti el.
Léteznek felhasználóbarát méhviaszos fakezelő szerek, krémes állagúak, ezeket egy puha, szöszmentes ronggyal lehet felvinni és beledörzsölni a fába. Ilyen pl. az Ashford faviasz is. Én szeretem az elvetemült végéről megfogni a dolgokat, ezért egy kevésbé kényelmes, viszont izgalmas megoldást választottam. A használata kicsit macerás, nem kevésbé időigényes, de a végeredmény önmagáért beszél.
A recept úgy szól, hogy végy egy rész nyers méhviaszt, és óvatosan olvaszd fel ugyanannyi lenolajban. Olvadt állapotában a keverék aranysárga és folyékony. A meleg viaszos folyadék beivódik a fa rostjai közé, ahol idővel teljesen megkeményedik, így ápolja és védi a fát. Az illata is sokáig megmarad.
Fogj egy ecsetet, és a folyadékot vidd fel a fa felületére. Az első cseppeket beissza, de még az ecsetvonás befejezése előtt a viasz meghúz és kívülről rászilárdul egy kemény, opálos sárga viaszréteg a fára. Fogj egy hajszárítót, és addig olvaszgasd a viaszt a fán, amíg maradéktalanul beissza. Akkor jó, hanem marad vissza semmiféle ragacsos réteg a fán, csak a pompás illatú száraz fafelület látható.
Ennek a Kromski rokkának a felületkezelése nettó 10 órát vett igénybe, ennyi ideig tartott felvinni rá és beitatni vele a viaszt. Ebből 6 óra volt a kerék, 4 az összes többi alkatrész. Egy ilyen kezelés alatt az ember alaposan megismeri a rokka minden négyzetcentiméterét. Egyből világossá válik, miért van jelentős különbség a kezeletlen és a felületkezelt rokkák árai között. A lakkozás nyilván nem tart ennyi ideig, de az is elég aprólékos munka, figyelembe véve a sok esztergált részletet.
Léteznek felhasználóbarát méhviaszos fakezelő szerek, krémes állagúak, ezeket egy puha, szöszmentes ronggyal lehet felvinni és beledörzsölni a fába. Ilyen pl. az Ashford faviasz is. Én szeretem az elvetemült végéről megfogni a dolgokat, ezért egy kevésbé kényelmes, viszont izgalmas megoldást választottam. A használata kicsit macerás, nem kevésbé időigényes, de a végeredmény önmagáért beszél.
A recept úgy szól, hogy végy egy rész nyers méhviaszt, és óvatosan olvaszd fel ugyanannyi lenolajban. Olvadt állapotában a keverék aranysárga és folyékony. A meleg viaszos folyadék beivódik a fa rostjai közé, ahol idővel teljesen megkeményedik, így ápolja és védi a fát. Az illata is sokáig megmarad.
Fogj egy ecsetet, és a folyadékot vidd fel a fa felületére. Az első cseppeket beissza, de még az ecsetvonás befejezése előtt a viasz meghúz és kívülről rászilárdul egy kemény, opálos sárga viaszréteg a fára. Fogj egy hajszárítót, és addig olvaszgasd a viaszt a fán, amíg maradéktalanul beissza. Akkor jó, hanem marad vissza semmiféle ragacsos réteg a fán, csak a pompás illatú száraz fafelület látható.
Ennek a Kromski rokkának a felületkezelése nettó 10 órát vett igénybe, ennyi ideig tartott felvinni rá és beitatni vele a viaszt. Ebből 6 óra volt a kerék, 4 az összes többi alkatrész. Egy ilyen kezelés alatt az ember alaposan megismeri a rokka minden négyzetcentiméterét. Egyből világossá válik, miért van jelentős különbség a kezeletlen és a felületkezelt rokkák árai között. A lakkozás nyilván nem tart ennyi ideig, de az is elég aprólékos munka, figyelembe véve a sok esztergált részletet.
Ha kedvet kaptál egy kis házilagos rokka-kezelésre, inspirációnak nézd meg a tavaly ősszel készült bogyófestékes-méhviaszos rokkám történetét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése