Őrült Ruisseau

Nem nyughattam, míg ki nem deríthettem, vajon mire jó a jajszínes, egyenetlen selyemfonal. Már az "alkalmi burgonyanecc" ötleténél tartottam, amikor rátaláltam a Ruisseau mintájára, és világossá vált számomra, hogy ebből megint szív alakú kendő lesz - lesz, amilyen lesz. Így sikerült:

Nem mondhatnám, hogy egy kéz alá simulós kötés volt, ebben a hőségben úgy tapadt az ujjaimhoz, hogy öröm volt nézni. Súlya: 25g, egyéb részletek itt.

Közben kíváncsiságból megfontam a Bogi által festett gyapjút, kétágú lett, 280m:

...és a rózsakertbe is beleártottam magam, kb. 900m egyágú fonal jött ki belőle:

Kedvem lenne máris tűre szedni...

Festegetés

Sikerült egy újabb fotózhatatlan színű dolgot létrehozni (vagy ideje kamerát váltanom).

Hosszan színátmenetes merino, éjkéktől a halvány liláskékig. A fenti képen a halvány színek nagyjából stimmelnek, a sötétet azonban egyik kép sem adja vissza. Ilyen megfonva, kétágú, 440m:

Kitartóan kötöm a legutóbbi selyembalhét, és közben az eset minden tanulságát levonva elhatároztam, hogy nekifutok még egyszer. Ezúttal eperfa selymet festettem. Érdekes, ahogy a kevert színek újra szétesnek a selyem rétegei közt. Bízom benne, hogy a fonás során egy kicsit azért majd újra összekeverednek.

Itt egy "szerelemfestés", leginkább rózsakertnek tudnám nevezni:

Ez pedig egy valódi szabad lelkű szárnyalás eredménye, Bogi lányom festette nekem saját kezűleg. Imádom a színeit!