Erősen töröm a fejem, hogy a festéket hozzam a monitor elé, vagy a monitort vigyem ki a konyhába, ha látni szeretném a képet, miközben festek...
Láthatnám, mi nem akar kikeveredni belőle...
2011. június 30., csütörtök
2011. június 29., szerda
Egy este színei
Katalinhoz hasonlóan az én figyelmemet is magával ragadta a tegnap esti színpompás fényjáték az égen. Az alábbi képek mindegyike egyetlen ablakból készült, fél órán belül:
Fontam is: (túl)érett gyümölcsszín merino, 420m.
Most megyek és beleveszejtem magam a festésbe...
2011. június 28., kedd
Erdőszélen...
...imádom a lemenő nap fényjátékát, minden sokkal színesebb:
Ha ilyen színeket tudnék festeni...
Ha ilyen színeket tudnék festeni...
2011. június 24., péntek
Örvény
Eléggé hálásnak bizonyult ez a minta, a formájából továbbra sem tudok kiszeretni, de ami a színét illeti: valamivel kontrasztosabb variációban többet mutat(na) magából.
2011. június 22., szerda
2011. június 18., szombat
2011. június 16., csütörtök
Fonás kéziorsón
Többek kérésére, hiánypótlásképpen készítettem egy kis útmutatót a kéziorsó használatáról. A képeken Meli a Kromski felsőtárcsás orsóján mutatja be a legalapvetőbb mozzanatokat.
Egy vékony tincset az orsón levő horogba akasztunk...
...és az orsó megpörgetésével megsodorjuk:
Ezzel elkészült a fonalvég, amit kiakasztunk a horogból, és az orsó szárára tekerjük, közvetlenül a tárcsa alá:
Ha elég szorosan tart, a szálat felvezetjük az orsó fölé, és beakasztjuk a horogba:
Majd húzunk...
...és pörgetünk. Egyik kéz a szöszforrást tartja, a másik kéz ujjainak csippentése tartja a sodrást, csak az éppen kihúzott szakaszba engedi bele.
Végül, még mielőtt földig érne az orsó, feltekerjük a fonalat.
Az orsó megvásárolható ITT.
2011. június 15., szerda
2011. június 14., kedd
Szimmetria
Imádtam kötni ezt a vegyes vágott merino-gyümölcssalit (2,25-ös bambusztűt használtam):
Nem tudok ráunni a látványra, ahogy egymásba alakulnak a színek:
Egyszerű fazont kerestem, ami hagyja érvényesülni a fonalat:
A szélmintát az aszimmetrikus kendőről mentettem át, és ezúttal igyekeztem nem elnagyolni: a szegély vékony bárányfonalat kapott.
Nem tudok ráunni a látványra, ahogy egymásba alakulnak a színek:
Egyszerű fazont kerestem, ami hagyja érvényesülni a fonalat:
A szélmintát az aszimmetrikus kendőről mentettem át, és ezúttal igyekeztem nem elnagyolni: a szegély vékony bárányfonalat kapott.
Hogy véletlenül se maradjak gyümölcsszínek nélkül:
2011. június 9., csütörtök
Az ég kékje...
...ihlette ezt a merino-felhőcskét, ami fonásra vár:
A közben saláta-szerűvé összeállt gyümölcsszínek pedig reményteljes házasság előtt állnak:
Szokásom a saját használatra szánt fonalaknál, hogy mikor kétágúvá cérnázom, és elfogy az egyik szál (mert minden igyekezet kevés ahhoz, hogy egyszerre fogyjanak el), nem vetek véget neki, hanem a megmaradt szálat navahó (hurkolásos) technikával hozzáfonom. Így ugyan háromágú lesz a fonal vége, ezért valamivel teltebb, minőségileg mégis közelebb áll az eredeti fonalhoz, mint egy esetleges reprodukció, volt már, hogy kapóra jött ez a pár méter tartalék. A nem túl szembeötlő különbség megfigyelhető a bal oldali gombócon.
2011. június 8., szerda
Egy kis fonástechnika
Ez a leírás Marcsimami inspirációjára született, és azoknak szól,
akik most ismerkednek a fonással.
A fonás a szálak húzásával kezdődik. Akkor jó, ha a kihúzás akadálytalanul és könnyedén történik, ez elengedhetetlen. Ha nem akar, akkor vagy túl közel fogja a két kéz, és azért nem tud széthúzódni, vagy összetapadt a festés, hőkezelés során. Ha az utóbbi, akkor fonás előtt egy kis előzetes széthúzkodás lehet a megoldás. Ezt megtehetjük akkor is, ha a szálak nincsenek összetapadva, minél jobban elvékonyítjuk fonás előtt a szálak forrását, annál kevesebb az esélye, hogy egyenetlen lesz a fonal. (Ugyanakkor közvetlenül battról is lehet egyenleteset fonni, csak nagyobb gyakorlatot kíván.)
A fonás során sodrást adunk a szálakhoz, amit csippentő ujjunk alatt engedünk a kihúzott tincsbe. A sodrást a kéziorsó, vagy rokkánál a szárny pörgése adja, ami a kezünkben találkozik a szálakkal. Két alaptechnika van, melyek között számtalan árnyalat lehetséges. Az egyiknél a csippentő ujjak megtartják a sodratot, a másiknál a sodrat a két kezünk között belefut a szálak forrásába, amit sodrás alatt hosszúra ki lehet nyújtani, mintha gumiból lenne. Itt dől el, hogy az egyágú sodrat tömör lesz -e vagy légiesen könnyű. Minél több sodrat van a két kezünk között, annál lazább fonal lesz a végeredmény, minél rövidebb csippentésnyi szálat húzunk ki, miközben távol tartjuk tőle a sodrást, annál erősebb és tömörebb lesz a fonal (worsted vagy woolen, vagy más néven short draw és long draw technika).
A fonal vastagsága azon múlik, egyszerre milyen vastag tincset húzunk ki a szöszforrásból. Minél vékonyabb a fonal, annál több sodratot képes felvenni túlfonódás nélkül.
A fonás megtörtént a kezünk alatt, a kész fonal egyre hosszabb. Ilyenkor felcsévéljük az orsóra, vagy engedjük, hogy a rokka behúzza és felcsévélje. Ha nem így teszünk, egyre több sodrat érkezik bele, míg végül túlfonódik: tele lesz sodrási energiával, ami új utat keresve magának csigabigákba tekeri a fonalunkat. Az, hogy mennyi sodratot kell a fonalba engedni, sok mindentől függ. Ha egyágú fonalat készítünk, akkor annyi sodrást engedjünk a szálakba, ami már összetartja őket, de nem annyit, hogy a megfeszítetlen fonal erősen visszapöndörödjön önmagán. Ha két- vagy többágú fonalhoz fonunk, a sodrat legyen kicsit több, hiszen a cérnázással veszít majd belőle – ha túl kevés benne a sodrat, a cérnázás visszafejtheti szösszé, azaz el fog szakadni. (Cérnázáskor kettő vagy több egyágú fonalat sodrunk össze egymással.) Az egyágú fonal szükségszerűen visszapöndörödik önmagán - ha nem, vagy nem elég stabil (könnyen szakad), vagy már be van avatva. Enyhe túlsodrat esetén energizált egyágú fonalról beszélünk, ami még éppen kezelhető, ám különleges tulajdonságai vannak… Cérnázáshoz is ez az energizált állapot ajánlott. Túlfonásról akkor van szó, ha a többlet sodratnak nincs funkciója, és kezelhetetlenné teszi az egyágú fonalat.
A fonás iránya szerint megkülönböztetünk Z és S irányú fonalat. Az elnevezés arra utal, hogy közelebbről szemügyre véve a fonalat mely irányba dől a sodrat: Z-nél jobbra, S-nél balra. Általában jobbra szokás fonni, és balra cérnázni. De házi használatra bármelyik megteszi, a lényeg, hogy többágú fonal minden ága egy irányba legyen fonva és ellenkezőképpen cérnázva.
A fonal nem más, mint
megsodort szösz. Hogy milyen a fonal, az
két dologtól függ:
- mi van megsodorva
- hogyan van megsodorva
- mi van megsodorva
- hogyan van megsodorva
-
A gyapjú előkészítése szerint
többféle állapotot különböztetünk meg. A
dobon való kártolás laza battot eredményez, a fésülés
szorosan egymáshoz fogott, párhuzamos, közel egyforma hosszúságú szálakat (fésült
top vagy magyarul szalaggyapjú). Kézi kártolóval
rolágokat készíthetünk.
Az előkészítés módja meghatározza
a fonás módját. A rolág hagyományosan a hosszúra kinyújtós, vagy long draw
fonástechnika alapanyaga. A laza, de rendezett batt alkalmas légiesebb, puhább
fonal fonására, mert a két kéz közé engedett sodrás ellenére is könnyen
széthúzódik. A gyapjú legrendezettebb állapota a fésült top, ebből lehet
egyenletes aprókat csipegetni egy tömör, tartós fonalhoz.
A fonás a szálak húzásával kezdődik. Akkor jó, ha a kihúzás akadálytalanul és könnyedén történik, ez elengedhetetlen. Ha nem akar, akkor vagy túl közel fogja a két kéz, és azért nem tud széthúzódni, vagy összetapadt a festés, hőkezelés során. Ha az utóbbi, akkor fonás előtt egy kis előzetes széthúzkodás lehet a megoldás. Ezt megtehetjük akkor is, ha a szálak nincsenek összetapadva, minél jobban elvékonyítjuk fonás előtt a szálak forrását, annál kevesebb az esélye, hogy egyenetlen lesz a fonal. (Ugyanakkor közvetlenül battról is lehet egyenleteset fonni, csak nagyobb gyakorlatot kíván.)
A fonás során sodrást adunk a szálakhoz, amit csippentő ujjunk alatt engedünk a kihúzott tincsbe. A sodrást a kéziorsó, vagy rokkánál a szárny pörgése adja, ami a kezünkben találkozik a szálakkal. Két alaptechnika van, melyek között számtalan árnyalat lehetséges. Az egyiknél a csippentő ujjak megtartják a sodratot, a másiknál a sodrat a két kezünk között belefut a szálak forrásába, amit sodrás alatt hosszúra ki lehet nyújtani, mintha gumiból lenne. Itt dől el, hogy az egyágú sodrat tömör lesz -e vagy légiesen könnyű. Minél több sodrat van a két kezünk között, annál lazább fonal lesz a végeredmény, minél rövidebb csippentésnyi szálat húzunk ki, miközben távol tartjuk tőle a sodrást, annál erősebb és tömörebb lesz a fonal (worsted vagy woolen, vagy más néven short draw és long draw technika).
A fonal vastagsága azon múlik, egyszerre milyen vastag tincset húzunk ki a szöszforrásból. Minél vékonyabb a fonal, annál több sodratot képes felvenni túlfonódás nélkül.
A fonás megtörtént a kezünk alatt, a kész fonal egyre hosszabb. Ilyenkor felcsévéljük az orsóra, vagy engedjük, hogy a rokka behúzza és felcsévélje. Ha nem így teszünk, egyre több sodrat érkezik bele, míg végül túlfonódik: tele lesz sodrási energiával, ami új utat keresve magának csigabigákba tekeri a fonalunkat. Az, hogy mennyi sodratot kell a fonalba engedni, sok mindentől függ. Ha egyágú fonalat készítünk, akkor annyi sodrást engedjünk a szálakba, ami már összetartja őket, de nem annyit, hogy a megfeszítetlen fonal erősen visszapöndörödjön önmagán. Ha két- vagy többágú fonalhoz fonunk, a sodrat legyen kicsit több, hiszen a cérnázással veszít majd belőle – ha túl kevés benne a sodrat, a cérnázás visszafejtheti szösszé, azaz el fog szakadni. (Cérnázáskor kettő vagy több egyágú fonalat sodrunk össze egymással.) Az egyágú fonal szükségszerűen visszapöndörödik önmagán - ha nem, vagy nem elég stabil (könnyen szakad), vagy már be van avatva. Enyhe túlsodrat esetén energizált egyágú fonalról beszélünk, ami még éppen kezelhető, ám különleges tulajdonságai vannak… Cérnázáshoz is ez az energizált állapot ajánlott. Túlfonásról akkor van szó, ha a többlet sodratnak nincs funkciója, és kezelhetetlenné teszi az egyágú fonalat.
A fonás iránya szerint megkülönböztetünk Z és S irányú fonalat. Az elnevezés arra utal, hogy közelebbről szemügyre véve a fonalat mely irányba dől a sodrat: Z-nél jobbra, S-nél balra. Általában jobbra szokás fonni, és balra cérnázni. De házi használatra bármelyik megteszi, a lényeg, hogy többágú fonal minden ága egy irányba legyen fonva és ellenkezőképpen cérnázva.
Ezeket jó tudni
általánosságban, de ennél is többet ér a tapasztalat, amit csak a gyakorlás
adhat. Kellemes fonogatást!
2011. június 6., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)