Fonó-szövő tábor: 2. turnus

Mi az a fraktál-fonás?

Kezdjük a legelején: mi is az a fraktál? Dióhéjban egy összetett matematikai alakzat, amelynek léptékváltásonkénti ismétlődéseiben önhasonlóság fedezhető fel. Mi köze ennek a fonáshoz?  Egy egyszerű módszerrel ez a matematikai szabályszerűség határozhatja meg a kézzel font fonalunk színeinek a ritmusát. A technikával a Spin-Off magazin egyik 2015-ös számában találkoztam először, de a Ravelry-n bóklászva is sok szép megvalósítással lehet találkozni.

A kiindulási alap egy tetszés szerint megfestett színes szalaggyapjú, mondjuk ez itt:

Ezt a szalagot hosszában elfelezzük, majd ez egyik felét ismét, és annak az egyik felét is, így tovább, míg a végén kapunk egy sorozatot: azonos színeket hordozó, egyre vékonyabb szalagok sorozatát. Én öt részre szedtem a szalagot:

Ezeket a szalagokat méret szerinti sorrendben, azonos végétől kezdve egymás után felfonjuk.

Majd a színsorrend megtartásának érdekében navahó technikával cérnázzuk (ez az a technika, amikor egyetlen szálból, hurkolásos módszerrel 3ágú cérnát készítünk).

Én trükköztem egy kicsit, mert két "egyforma" adagot készítettem (egyszerre festettem két adag szalaggyapjút "ugyanolyanra" - már amennyire az ugyanolyan tud lenni, ). A terv egy sál készítése volt, aminek a felvetése és a vetüléke is "egyforma" fraktál fonal, azaz mindkét fonal ugyanúgy készül.

Az egyikkel tehát felvetettem a merev nyüstöst,

a másikat pedig beleszőttem.

Az így készült sálon felfedezhető az eredeti színritmus ismétlődése ötször egymás után, egyre vékonyabb csíkok formájában - ez adja a fraktál jellegét.

Jópofa technika, kötésben is jól érvényesül, csak ajánlani tudom. :)

Fonó-szövő tábor: 1. turnus

Azt hiszem, ezek a képek magukért beszélnek.

A görbe tükör

Néha évekbe telik, mire egy-egy fonal vagy kelme elnyeri végső formáját. Veszélyes műfaj ez: az ember menet közben elkerülhetetlenül szembesül önmagával. Érzetek, belső képek mentén alakulnak a színek, majd a minták, de aztán a folyamat megreked, mert valami még hiányzik hozzá.

Van, hogy az ihlet száll el, ilyenkor kimondottan jó félretenni, amikor az ember érzékei már túltelítődtek a látvánnyal és képtelen kívülről szemlélni a "művét", mert minden apró részletét, jellemzőjét túl jól ismeri, már megfürdött a hatásában és más vizekre kívánkozik.

De olyan is előfordul, hogy a látomás élénken él ugyan, de kell még egy adag bátorság a befejezéshez. Ez történt ezzel a kabátkával is, aminek az anyagát öt éve fontam-szőttem nagy szerelmetesen, de aztán olyan érzéseket ébresztett bennem, hogy sokáig látni se bírtam és elástam a szekrény mélyére. Csak mostanában kapta meg az áment a rehabilitációra, valamint az utolsó simításokat, amitől befejezettnek érzem.