Csíkokra szedtem a kártolmányt és hosszában alaposan széthúzogattam, hogy könnyebben fonassa magát:
Egyágúként gondoltam megszőni, ezért az egyik felét kicsit erősebb sodrattal fontam, hogy jól tartson. Ebből lesz a felvetés:
A vetüléknek szánt fele puhább:
A fonást számolgatás, majd tekerészés követte. Ha már ki lett feszítve, kapott egy kis nyirkot a nyakába, hogy ne sokat rakoncátlankodjon az erősebb sodrat miatt.
Kotta után lehet fűzögetni:
...nyüstbe:
...majd bordába:
Kifeszítés után így nézett ki hátulról:
...oldalról:
Minden a helyén, jöhet az élvezet:
Ilyen színek között könnyű megfeledkezni a kinti, szűnni nem akaró szürkeségről.
