Buciságok

Úgy beleszerettem a Sweet dreams mintájába, hogy újra meg kellett kötnöm.
Megtörtént, ami ebben a blogban még nem fordult elő: ezúttal gyári fonalat választottam hozzá. Gyanítottam, hogy egy vékony, egyenletes fonal jobban engedi érvényesülni a mintát, mint rusztikusabb, kézzel font társai. Az alapanyag egy Bucilla által festett szépséges selyemfonal volt, amiért ezúton is hálás köszönet!

Részletek a Ravelry-n.

Szintén Bucilla inspirációjára - köszönhetően a közelmúltban készített artisztikus fonalainak - kedvem támadt egy kis játszadozáshoz. Mi mást választhattam volna hozzá, mint egy kis Buci-festette gyapjat?

Kipróbáltam a coil technikát, de csak vizuálisan nyerte el a tetszésem.

Puha külleme rugalmatlan belsőt takar, és a készítése is inkább hajaz önkínzásra, mintsem szórakozásra, így pár méter után úgy döntöttem, nem ölöm bele az egyébként szépséges színű gyapjú további részét. Helyette inkább összecérnáztam a kendőből kimaradt selyemmel, így ez a fonal duplán is Buciságnak tekinthető:

Édes álmok

Romantikus ábrándozás selyemről, csipkéről és mindenféle kacér léhaságról.

Részletek a Ravelry-n.

Tücsök és bogár

...avagy a közelmúlt fonalas kísértései

Egy gyengébb pillanatban sikerült összekártolnom ezt az első látásra is diszharmonikus színparádét,

amiből az alábbi szürrealista lidércnyomás keletkezett:

Próbálkoztam nyers kid moher szösszel és selyemmel, amiket merőben eltérő tulajdonságaik miatt nem mertem összekártolni,

így a fonal két ága lett különböző:

Előszedtem egy korábbi, fájdalmasan sápatag félbemaradt "remeket", és felülfestés útján megpróbáltam némi életet lehelni bele:

A sötétebb festékeimet tettem próbára egy kevéske kétes eredetű puhaságon,

a festék jól vizsgázott, de a fonal összetételét soha nem tudjuk meg.

Régi fonományok Marcinak való mellényre ihlettek,

kérdés, vajon lesz-e olyan hideg, mielőtt kinövi, hogy hasznát vegye:

Végül két napra a kártoló mellett ütöttem tanyát, és az összes elmaradt rózsaszín korszakomat egyszerre pótoltam be:

Lenvászon

Nincs lehetetLEN, de azért csodák sincsenek. Íme a sokadik kísérlet, hogy sűrű lenvásznat szőjek kézzel font alapanyagból.

Belekóstolhattam, min megy keresztül a len, mire vászon lesz belőle. (Csak részben, mivel az alapanyagom iparilag feldolgozott len.) A kész darab nem nagyobb két férfitenyérnél és  kb. 90 munkaóra van benne. Nagy bajban lennék, ha nem a kíváncsiság, hanem a kényszer vinne rá, hogy lenvásznat szőjek!
Ilyenkor újraértékelődik egy régi, háznál szőtt lenvászon terítő... Nem árt tudni, hogy a tudáson kívül hangyaszorgalom és angyali türelem van mögötte...