2014. november 26., szerda

A rokka rövid története

Ha keresgélünk a kézi fonás témakörében, számtalan különféle rokkával találkozhatunk a régi festményeken és metszeteken ábrázolt eszközöktől a padlásokról előkerülő régiségeken át a napjainkban gyártott, modern rokkákig. Az alapelv minden esetben ugyanaz: az elemi szálak összesodrásával fonal készül. Funkcionális szempontból vizsgálva az eszközök fejlődését nyomon követhető, hogyan jöhetett létre azok ilyen mértékű változatossága, és világossá válik, hogy a modern rokkák funkcionális eltérései milyen gyakorlati célokat szolgálnak.


A kezdet


A legősibb fonóeszköz a kőkorból maradt ránk. Az orsók egy szárból és egy tárcsából állnak, a szár hossza, a tárcsa anyaga, mérete és súlya, illetve a száron való elhelyezkedése tág határok között változhat, attól függően, hogy a világ mely részéről származnak és hogyan használták.  Például a navahó indiánok orsójának kb. méteres szára van, ami pörgetéskor a földön támaszkodik, a tárcsája a szár alsó negyedén helyezkedik el. A perui indiánok orsójának arasznyi hosszú szára van, tárcsája alul helyezkedik el, és fonáskor az orsó az éppen font szálon függve pörög. 


Oroszországban és a közel-keleten is elterjedt a rövid szárú alátámasztott orsó, ami egy kis tálkában pörög, megakadályozva a leesést vagy felborulást.  


A török orsó szárának alján tárcsa helyett egy szétszedhető kereszt van, amin a feltekert fonal rögtön gombolyagot képez. 


A hazánkban elterjedt orsó arasznyi hosszú, tárcsája kicsi és könnyű, a szár alsó részén helyezkedik el; használatban a fonó ujjai egyszerre tartják és forgatják a szárat.

Az első lépés az orsótól a rokka felé


Valamikor i.e. 500 és i.sz. 750 között a kezdetleges orsót mechanikával látták el: az orsó két támasztékon vízszintesen nyugszik, szárát hajtószíj köti össze egy nagyobb kerékkel.  

A rokka elődje keleten: a csarka
A távol-keleten terjedt el, pl. Indiában, Vietnamban a mai napig használatos. Egy olyan eszközből fejlődött ki, amit a selyemgubó szálának felgombolyítására használtak Kínában és Burmában. Kézi hajtású kereke egy apró, tűszerű orsót forgat meg. Nagy áttét jellemzi, a kerék és az általa hajtott tárcsa méretaránya 60 vagy akár 80:1. Eredetileg a csarka a földön helyezkedik el, az orsó és a kerék tengelye kartávolságra van egymástól, és a fonó törökülésben ül vagy térdel előtte.  


Hordozható, asztali változata Mahatma Gandhi találmánya, arasznyi kerekű és elfér egy kis fadobozban.  A rövid szálú pamut fonására használják, ami erős sodratot igényel.



A rokka elődje nyugaton: az óriás kerék
A csarka a középkorban jutott el Európába, a Brit-szigetekre feltehetőleg Hollandián keresztül került a XIV. században.  Itt egy kényelmi fejlesztés eredményeképpen a mechanika a földről feljebb kerül, kb. vállmagasságba. A lábakon álló szerkezet kereke óriási, a küllőknél fogva forgatják meg. A lábak száma kettőtől négyig változhat. „Sétáló kerék” néven is említik, mivel a fonó sétál a kerék és az orsó között: a gyorsan pörgő orsó felől érkező sodrat alatt húzza szállá a gyapjút, hátrébb lépve az orsótól méternyi hosszú fonalszakaszt hozva létre, feszesen tartva a szálat a kerékhez lép és megforgatja, hogy  további sodrattal megerősítse azt, majd ismét közelebb lép az  orsóhoz, hogy engedje felcsévélődni a megfont fonalat. Angliában és az Egyesült Államokban a mai napig használják.


A rokka kialakulása


A fejlesztések célja jellemzően a termelékenység növelése és a kényelmesebb használat.

A szárnyas orsó
A szárnyas orsó eredetéről nem tudni biztosat, egyes feltevések szerint Leonardo da Vinci találmánya, és Itáliából terjedt el. Az orsó körül forgó szárny lehetővé teszi, hogy egy lépésben keletkezzen sodrat - amivel a szálak fonallá állnak össze - és csévélődjön fel a fonal az orsóra. Az orsónak és a szárnynak külön tárcsája van, így az első szárnyas orsóval felszerelt rokkák két hajtószíjjal működnek.

 


A lábító
Eleinte a szárnyas orsóval felszerelt rokkák még kézi hajtásúak voltak; volt lábakon álló és asztali változatuk is. 


Később a kézi meghajtás teljesen eltűnik, helyébe a lábító lép, javítva a munka ritmusán. Később megjelennek két pedálos változatok is, így még  dinamikusabbá válik a folyamat, ráadásul kisebb erőfeszítést igényel.

Két szíjas rokkák
A két szíjas rokkák által produkált sebesség és a sodrat mennyisége a kerék és a tárcsák méretéből adódik, egy fix arányszám függvénye, emiatt ezek a rokkák specializálttá váltak, egyenletes működésük egy szűkebb tartomány korlátai közé szorult.  Találunk kisebb és nagyobb arányszámokkal működő két szíjas rokkákat, a nagyobb arányszám (és jellemzően a nagyobb kerék) minden esetben nagyobb sodratmennyiséget jelent. Az orsó mérete utal a rokkával font fonal vastagságára.



A nagyobb sodratot igénylő, vékonyabb len- és kenderfonalak készítéséhez nagyobb kerekű rokkát használtak, ami megőrizte a vízszintes elrendezést. Arányszáma 18-22:1.

A kevésbé sodrott gyapjúfonal fonásához elég a kisebb kerék, az arányszám 6 -10:1 körüli. A kisebb kerék helytakarékosabb elrendezést tesz lehetővé: találni ferde elrendezésű rokkákat, ahol közelebb kerül egymáshoz orsó és kerék, és függőleges elrendezésűeket, amikor a kerék alul, az orsó fölötte foglal helyet, vagy akár éppen fordítva.

 




A két szíjas rokkák átalakításával jöttek létre az egy szíjas rokkák változatai. Az egyik hajtószíjat egy feszítő zsinór, vagy fékrendszer váltja ki, ezáltal a rokka működése tágabb keretek között szabályozhatóvá válik. Az egy szíjas rokkáknak két típusa van: orsó-hajtású és szárny-hajtású.



Orsó-hajtású rokkák
Ír-feszítős rokkáknak is nevezik őket. Ezeken a rokkákon a kerék az orsót hajtja meg, a szárny forgását bőrpánt fékezi. Az orsó nagy erővel húzza be és csévéli fel a fonalat, a szárnyfék ereje állítható, főként alacsony sodratú fonalak készítésére alkalmas. Régen gyapjút fontak rajta.  Jellemző rá a függőleges felépítés, és a nagy orsókapacitás, főként az új modelleken. Durva jellege miatt a kisebb orsójú változatait ma már nem gyártják, napjainkban a szőnyegszövésre való vastag gyapjúfonalak készítésére, vagy erősen texturált művészi fonalakhoz ajánlott.

Ashford Country 2


Szárny-hajtású rokkák
A skót-feszítősnek is nevezett rokkák kereke a szárnyat hajtja meg, ami nagyobb sodratmennyiséget képes produkálni a fonalban. Az orsót fékező zsineg feszességének szabályozásával a szálbehúzás ereje tág határok között változtatható, emiatt a skót-feszítős rokkák technikai értelemben a legszélesebb körben használható rokkák. Mivel a két szíjas rokkák egyszerűen átalakíthatók skót-feszítőssé, napjaink minden igényt kielégítő rokkái egyesítik a két szíj és a szárny-hajtás nyújtotta előnyöket, azaz mind a két módon használhatók.

Kromski Symphony

Különleges rokkák

Léteznek fejlesztési irányzatok, amelyek olykor gyakorlati szempontból megkérdőjelezhetőek, mivel a rokka bonyolultabbá válik, de funkcionálisan nem tud többet. Ilyenek a többkerekű rokkák, amik áttétek egész során keresztül érik el az egy kerékkel is elérhető fordulatszámot, vagy az egyszerre több szárnyas orsót hajtó rokka, ami méltó eszköz a szinkronfonók művészetének bemutatására, feltéve ha vannak… Nyilvánvaló, hogy az emberi leleményesség eme gyöngyszemeit nem a funkció, hanem a játékos alkotókedv ihlette. 

  

Vannak persze nemesen egyszerű, mégis művészi igényességű darabok is. A formatervezés és a díszítés pazar változatosságán látható, hogy a rokkák mindig is nagy becsben tartott eszközök voltak. Ezeket látva felmerül a kérdés, hogy vajon milyenek lesznek a jövő rokkái? Mert az már biztos, hogy a korszakok jönnek-mennek, de a kézi fonás stabilan elkísérte az emberiséget a kezdetektől napjainkig…

2014. november 25., kedd

Lila köd

Mostanában bármilyen textil is jelenik meg a lelki szemeim előtt, a lila valamelyik árnyalata rendre bekúszik elé, alapvetően határozva meg a színvilágát. Úgy döntöttem, teret engedek neki, ússzon lila ködben az egész műhely, ha akar.




















2014. november 21., péntek

Elismerés

November 20-án Székesfehérváron az Iparművészeti Zsűri az alábbi négy munkámat "A" minősítéssel látta el. Nagy öröm és megtiszteltetés ez nekem!











2014. november 18., kedd

Angóra pille

Picúr nyuszkóm



...szőréből készült ez a pehelykönnyű angóra kendő:









Hamarosan babafotón láthatjuk viszont.

2014. november 15., szombat

A tévedés, ami feldobta a szobát

Elkészült a fehér bambusz-selyem ünnepi futóm:



Szerettem volna kiegészítőket szőni hozzá. Egy számolási hiba miatt éppen fele olyan széles felvetést készítettem, mint eredetileg terveztem, de ezt persze csak akkor fogtam fel, amikor már precízen ki volt feszítve a szövőszéken. Gondoltam egyet és elkezdtem tücsköt-bogarat beleszőni, ami épp akadt a műhelyben, és amiről úgy gondoltam, hogy jól mutat majd.
Mint például ezt a bodzával és berkenyével festett gyári pamutfonalat:



Ahogy alakult a szövetcsík a kezem alatt, úgy alakult az elképzelés, hogy mire fogom használni. Eszembe jutott egy régesrégi, leharcolt pamut ágytakaró...



..ami így azért mégiscsak jobban néz ki:



És ha már ágytakaró, miért ne legyen hozzá párna is? A felvetés még nem ért véget...









A párna díszének vetüléke kézzel festett selyem, amit teljesen más célra festettem, de egy keveset egyágúra fontam belőle...



...a többit lilás gyapjakkal kártoltam össze, egy következő mókához...



2014. november 7., péntek

A tó tündére...

...jut eszembe erről a selymes kendőről:
























Hordani azonban nem Ő fogja, hanem én. ;)
Minta a Ravelry-n.

2014. november 4., kedd

Ajándékozzon választási lehetőséget

Szerezzen meglepetést Harmatcseppek vásárlási utalvánnyal!


Az utalvány három különböző címletben kapható, beváltható Ashford és Kromski termékekre 2015. március 20-ig.