(Itt jegyzem meg, hogy csodálatos élmény kézzel font fonallal szőni, de ekkora darabok esetében meggondolandó, nem volna-e sokkal célszerűbb mégis inkább gyári fonallal dolgozni, legalább részint...)
A vetülékbe megint kevertem egy kis angórát. Reményeim szerint egy puha kefével felborzolva majd nyuszis aurája lesz a takarónak.
Három hónapnyi fonogatás után katartikus élmény a felvetést fűzögetni.
Aki rest, kétszer fárad: bőven elég nyüstöm volt a 848 szálhoz, de azt nem néztem meg, jó helyen vannak-e, emiatt ötvenvalahány pótnyüstöt kellett kötnöm cérnából. No sebaj.
A látvány alapján úgy tűnik, mintha irdatlan sok fonal lenne a hengeren, pedig csak három méter; a rétegeket elválasztó közbetét növesztette ekkorára. Ha egyszer ennél hosszabb felvetésre lenne szükség, valamiből vékonyabb kell: vagy fonalból, vagy közbetétből, mert ez épphogy elfér.
Minden szál a helyén, kezdődhet a játék... :)
Technikai részletek a Ravelry-n.