2014. július 30., szerda

Takaró-őrület

Még tavasszal beleszerettem Peti baba takarójába, és elhatároztam, hogy készítek egy felnőtt méretűt is. Május óta fonogatom hozzá a fonalakat, összesen 2500m kétágú felvetőt és 1800m egyágú vetüléknek valót.



(Itt jegyzem meg, hogy csodálatos élmény kézzel font fonallal szőni, de ekkora darabok esetében meggondolandó, nem volna-e sokkal célszerűbb mégis inkább gyári fonallal dolgozni, legalább részint...)



A vetülékbe megint kevertem egy kis angórát. Reményeim szerint egy puha kefével felborzolva majd nyuszis aurája lesz a takarónak.






Három hónapnyi fonogatás után katartikus élmény a felvetést fűzögetni.



Aki rest, kétszer fárad: bőven elég nyüstöm volt a 848 szálhoz, de azt nem néztem meg, jó helyen vannak-e, emiatt ötvenvalahány pótnyüstöt kellett kötnöm cérnából. No sebaj.



A látvány alapján úgy tűnik, mintha irdatlan sok fonal lenne a hengeren, pedig csak három méter; a rétegeket elválasztó közbetét növesztette ekkorára. Ha egyszer ennél hosszabb felvetésre lenne szükség, valamiből vékonyabb kell: vagy fonalból, vagy közbetétből, mert ez épphogy elfér.



Minden szál a helyén, kezdődhet a játék... :)



Technikai részletek a Ravelry-n.

2014. július 23., szerda

Egy csipet gótika

Rakosgatás közben, véletlenül kerültek egymás mellé ezek a - korábban más célból font - fonalak, és szinte kiáltoztak, nehogy még egyszer szétválasszam őket. Úgy gondoltam, egy szövetben egyesítem őket.



A belőlük készülő kelme a tervek szerint egy nagyobb darab egyik részét képezi majd. A minta Susan Harvey-tól származik és igen közel áll a szívemhez.



Volt a napokban még egy növényi festős próbálkozásom, ezúttal az aranyvessző hívogatott ellenállhatatlanul a kert végében. Érdekes, hogy a négyféle fonal ugyanazon a procedúrán esett át, mégsincs köztük két egyforma színű. A végeredmény rácáfol a növény nevére, talán túl sokáig főztem.


2014. július 16., szerda

Bodza

Fehérváron az Asszonyműhelyben jártam, és Szenczi Zsuzsanna boszikonyhájában teljesen megfertőződtem a növényi festéssel. Hazatérve onnan egy egész és egy fél napig sikerült türtőztetni magam, ma végül felkerestem a bodzabokrot.



Ez valami nagyon izgalmas, egy külön világ, csupa titok és meglepetés.

2014. július 12., szombat

Ciktás kaland 2.

A Tűzkövesbörc Tanyáról kapott cikta gyapjú, amit a Fehérvári Kézművesek szövős csapatával kimostunk, ezekben a hetekben alakul át nyers gyapjúból fonallá.
Kártolás előtt szinte szálaira szétszedem a tincseket, hogy a mosás után bennmaradt növényi részek kipotyogjanak és a csomósodásra hajlamos rövid szálakat is ilyenkor a legkönnyebb eltávolítani.



Ez a folyamat legidőigényesebb része, de érdemes rászánni az energiát, mert pont annyira lesz egyenletes majd a fonal, amennyire a kártolt gyapjú az.






A kártolmányt előbb csíkokra szedem, amiket egyenként óvatosan hosszában széthúzkodok, így már könnyedén megy a fonás, nem a rokkánál kell birkózni az összetapadt szálakkal.



Többféle fonal készül belőle, és majd kiderül, melyik mutatja meg leginkább a cikta valódi szépségét.

Folytatása következik...

2014. július 6., vasárnap

Venyige-roló

Skandináv inspirációra engedtem egy túlburjánzott folyondár csábításának és megszőttem.



A keletkezett rolóféle rövid idő alatt helyére került.



Egzotikus küllemével...



...hajótörött hangulatot kölcsönöz a kert végi objektumnak, ami roló nélkül inkább jegypénztárra hasonlított.