A görbe tükör

Néha évekbe telik, mire egy-egy fonal vagy kelme elnyeri végső formáját. Veszélyes műfaj ez: az ember menet közben elkerülhetetlenül szembesül önmagával. Érzetek, belső képek mentén alakulnak a színek, majd a minták, de aztán a folyamat megreked, mert valami még hiányzik hozzá.

Van, hogy az ihlet száll el, ilyenkor kimondottan jó félretenni, amikor az ember érzékei már túltelítődtek a látvánnyal és képtelen kívülről szemlélni a "művét", mert minden apró részletét, jellemzőjét túl jól ismeri, már megfürdött a hatásában és más vizekre kívánkozik.

De olyan is előfordul, hogy a látomás élénken él ugyan, de kell még egy adag bátorság a befejezéshez. Ez történt ezzel a kabátkával is, aminek az anyagát öt éve fontam-szőttem nagy szerelmetesen, de aztán olyan érzéseket ébresztett bennem, hogy sokáig látni se bírtam és elástam a szekrény mélyére. Csak mostanában kapta meg az áment a rehabilitációra, valamint az utolsó simításokat, amitől befejezettnek érzem.

A kék mellény

A kék mellény számomra szimbolikus darab. Egy újabb oka a gyapjú és a szövés iránti lelkesedésünknek, és annak, miért gondoljuk, hogy egy belső kép nyomán létrehozni egy tárgyat maga a szabadság. Benne van mindaz, amit a gyapjúról és a szövésről eddig megtanultam. És az is benne van, amiről csak most kezdek tanulni: Feri barátom tudása és keze munkája is.

Az anyagát saját szövésmintám alapján szőttem Dörögdi gyapjúfonalból, pamut felvetésben. A szabás és a varrás Rekenei Ferenc munkája, aki egyébként magántanítványokat is vállal - ha valaki szeretne többet tudni arról, hogyan lehet készíteni valamit (bármit, is!) a kézzel szőtt kelmékből, a linken felveheti vele a kapcsolatot. A kék mellényre kell hivatkozni... ;)

Így készült a boldogság kék mellénye:

Ilyen lett:

 

És íme a mumus, ami visszatart attól, hogy az ember belevágjon: a hulladék. El kell fogadnom, ez a szükségszerűség ahhoz kell, hogy ne kizárólag téglalapokban és sálakban, kendőkben kelljen gondolkodni, ha kézi szőttesről van szó. Végül is, nem is olyan sok. Főként ahhoz képest nem, hogy tudom, hány óra, hány kézi öltés követte a leeső anyagdarabkákat, mire a kívül-belül patent kis mellényke elkészült. Szerintem ez a marék anyag nem akkora áldozat, és senkit nem lenne szabad, hogy visszatartson attól, hogy lépjen egyet és belevágjon. Még engem se... :)

Gyapjúszövet ruha másképp

Ismeritek-e a japán SAORIt? Ez egy irányzat, egy iskola, amely a szövést az önismeret és önkifejezés eszközének tekinti, amit sem technikai, sem esztétikai szabályok nem írhatnak felül. Korábban írtam már erről a blogban: tücsköt-bogarat összeszőnek nagy színes összevisszaságban, és a legvégén, a több méternyi szövetből alig pár egyenes vágás és varrás után hordható ruhadarab születik. Szerelmetes egy irányzat, évek óta a hatása alatt vagyok. Saorit tanulni csak úgy sajnos nem lehet, mert ehhez el kéne utazni Japánba, vagy valahová, egy képzett Saori oktató műhelyébe, hiszen a módszer mögött mély filozófia húzódik, ami nélkül a dolog tényleg csak játszadozás.
Japánba utazni momentán nincs lehetőségem. De legeltetni a szemem a szabálytalanságból született csuda-dolgokon, hagyni hogy beindítsák a fantáziám, más szemmel nézni az évek óta halmozódó, kézzel festett-font fonalakra, és ötletszerűen társítani őket egymással; majd kíméletlenül belevágni és kételkedés nélkül összevarrni: első osztályú szórakozás! Ez ennek a ruhának a története.

Így nézett ki a szövet nyersen, ahogy lejött a merev nyüstös szövőkeretről, épp csak elrojtozgattam. Az alapanyag gyapjú, alpaka, angóra, bambusz és ezek keverékei. Fürdés, száradás és vasalás után a fonalak felpuffadtak, a szöszök kivirágoztak, az anyag megérett rá, hogy nyissz! - belevágjak.

Az irányzat másik csodája, hogy ezekhez az origami ruhákhoz nem kell szabászmesternek lenni, viszont némi térlátás nem árt hozzájuk, különben Sándor György legyen a talpán, aki útbaigazít.

 

Ilyen lett. Gyapjú is, szövet is, ruha is, de mégse, és mégis. Összességében (és részleteiben) olyan, amire ránézek, és azt érzem: ez én vagyok.

Festett lenruha

Régi, békebeli lenvászon lepedőből egy fél délután alatt készült el ez a ruha. A festés során turpisság történt: az ecoprint egy kis szintetikus festékkel lett megbolondítva, mert a színhatás most sokkal jobban érdekelt, mint hogy teljesen természetes-e minden összetevő. Számomra abszolút a hely szülötte ez a darab: a környéken szedett levelekkel készült a kertben, egy cseppet sem beltéri festési eljárással.
Az első fotón még vizesen lóg a szárítókötélen,

...a többi már vasalás után készült.

"Mindentjáró" blúz

Szeretem az univerzális ruhadarabokat, amiket "mindenhova" fel lehet venni. Legyen egyszerű, kényelmes, és valamelyest strapabíró. Hogy ezúttal mennyiben sikerült, hamarosan kiderül...

Selyemblúz - másképp

Formát öltött a selyemből font-szőtt kelme: könnyű, aláöltözős, "épphogy"-blúzt varrtam belőle.

Kísérleti darab

Ez a munka a tervezés teljes hiányával jellemezhető: egyik mozzanatból adódott a másik, míg végül kikerekedett belőle valami. Egy hordható mintakönyv... ;)

A tévedés, ami feldobta a szobát

Elkészült a fehér bambusz-selyem ünnepi futóm:

Szerettem volna kiegészítőket szőni hozzá. Egy számolási hiba miatt éppen fele olyan széles felvetést készítettem, mint eredetileg terveztem, de ezt persze csak akkor fogtam fel, amikor már precízen ki volt feszítve a szövőszéken. Gondoltam egyet és elkezdtem tücsköt-bogarat beleszőni, ami épp akadt a műhelyben, és amiről úgy gondoltam, hogy jól mutat majd.
Mint például ezt a bodzával és berkenyével festett gyári pamutfonalat:

Ahogy alakult a szövetcsík a kezem alatt, úgy alakult az elképzelés, hogy mire fogom használni. Eszembe jutott egy régesrégi, leharcolt pamut ágytakaró...

..ami így azért mégiscsak jobban néz ki:

És ha már ágytakaró, miért ne legyen hozzá párna is? A felvetés még nem ért véget...

A párna díszének vetüléke kézzel festett selyem, amit teljesen más célra festettem, de egy keveset egyágúra fontam belőle...

...a többit lilás gyapjakkal kártoltam össze, egy következő mókához...

Egyszerűen

A legutóbbi szövéseimből varrtam egy poncsót,

és egy mellényt:

Tény, nem sokat bajlódtam a szabásukkal. :)

A táska

Évek óta gondban vagyok a táskákkal. Az egyik túl kicsi, a másik elég nagy de kényelmetlen, a harmadik kényelmes is, praktikus is és pont úgy nézek ki vele, mint egy iskolás a kiránduláson.
Most összeszedtem magam és készítettem egy táskát, ami kívül-belül megfelel a rendeltetésének.

Most már nincs az a hiányzó esernyő, vagy váratlanul rám bízott gesztenye gyűjtemény, ami zavarba hozna. 

Mellény és kardigán

Újrafestettem a színeket álmomból, színmintának a kis próbaszövetet használtam.

Megfontam,

megszőttem,

és mellényt varrtam belőle. A korábbi mintadarabból lettek a zsebei.

Régóta nézegettem E. Zimmermann egybekötött babakardigánját, de valahogy nem volt merszem belefogni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem némi maradék fonalból.

Hamar kész lett, kár volt ilyen sokat várni vele. Zseniális minta, kimondottan illik a kézzel font fonalakhoz. Részletek a Ravelry-n.