A közelmúltban kétféle nyers gyapjú került hozzám, amiket kerti körülmények között volt szerencsém megtisztogatni Taliándörögdön, még a Gyapjúfesztiválra készülve. A harmadik gyapjú egy hazai feldolgozótól származik.
CIKTA
Erősen szennyezett volt, de hazai viszonylatban nem ez számít ritkaságnak, hanem az ellenkezője.
Az ürülékkel szennyezett részeket és a növényi maradványok nagyobb részét mosás előtt eltávolítottam. A gyapjút kissé kirázogattam, így sok homoktól szabadult meg. Először forró ultrás vízbe áztattam és ahogy kihűlt, kicseréltem alatta a vizet. Az első adag víz alján vastag iszapréteget találtam. Másodszorra már nem forró, csak meleg vizet használtam, Ultra por helyett szappant tettem bele. Eleinte egyáltalán nem mozgattam a gyapjút a vízben, de később, langyosan már szálirányban átsimogattam tincsenként. Addig cserélgettem az áztatóvizet, amíg nagyjából tiszta maradt, ez két napot vett igénybe. Ezen a képen már a sokadik áztatóvíz látható, de még mindig nem az utolsó.
Mosás után mosózsákban pörgettem ki a vizet a gyapjúból (de ha akad egy régi salátacentrifuga kéznél, az ennél hatékonyabb, mégis kíméletes megoldás lehet). Látható, hogy még ekkor is voltak benne növényi részek.
Egy alacsony, déli féltetőre tettem száradni, ahol nyugtáig érte a nap, a szél simogatta és a tetőcserepek felszívták alóla a lecsöpögő vizet.
Összehasonlításképpen együtt látható a mosás előtti és utáni állapot:
Száradás után - farkasoló híján kézzel - pihékre szedtem az összetapadt tincseket, ettől rengeteg apró növényi maradvány potyogott ki belőle. Utána kártolás következett.
A kártolmányról pedig közvetlenül a fonás. A szálak között még találtam egy-egy száracskát, ezeket kicsipegettem, mert ha egyszer belefonódik a fonalba, akkor már benne is marad.
A cikta fonal erős, kissé fényes és merev, jó tartású. Fonni sodrat alatt húzva könnyebb (long draw technika - woolen fonal). Bőrrel érintkező ruhadarabhoz túl sprőd, de felsőruházatnak szép és jó.
TALIÁNDÖRÖGDI MERINÓ
A másik nyers alapanyagom hazai viszonylatban különlegességnek számít. Igen finom szálú, megközelíti az ausztrál minőséget, és jóformán tisztán kerül le az állatról, növényi részek elvétve találhatók benne. Ugyanilyen gyapjút vihetett haza a Gyapjúfesztiválról, aki kedvet kapott egy kis otthoni szöszmötöléshez.
Csupán az összegyűlt lanolint és az abba tapadt port kellett kimosni belőle. A tisztítása ugyanúgy zajlott, mint a ciktáé, annyi különbséggel, hogy kevesebb adag áztatóvíz is elég volt.
Ha a mosás nem kuszálja nagyon össze a tincseket, a finom szálú gyapjút elég kézi kártolón szálirányban áthúzni egyszer, különben apró csomócskák jelennek meg benne (túlkártolás).
A merinó fonalat azt hiszem, nem kell külön bemutatni, jól ismerjük kedvező tulajdonságait. Ez a tincs frissen font, avatás után még pufisodni fog.
GÖMÖRSZŐLŐSI MERINÓ
Ez a gyapjú a Gubanc Gyapjú Manufaktúra műhelyéből származik, ahonnan mosva-kártolva érkezik. Ez egy közepesen erős szálú gyapjú, egy adag rusztikus háromágút fontam belőle.
Kíváncsi voltam, milyen szőnyeg lenne belőle.
Ez a szövetpróba elárulta: erős, de puha, amin szívesen lépked mezítláb az ember. Tervben van, hogy szőjek belőle egy nagyot is, de nem feltétlenül hupikék felvetésre.
