Az indigókék kötényruha

Különös érzelmi töltete van ennek a kék ruhának, amit egyik éjjel volt szerencsém létrehozni. Már ágyban voltam és vártam az álommanót, de helyette ennek a ruhának a képe furakodott elém, egészen pontosan legelőször a színe, de hamarosan tudtam, hogy csakis kötényruháról lehet szó. Ami elég érdekes, mert sosem hordtam ilyet, és nem is vágytam rá. Mégis, valami sürgetés kihajtott az ágyból, egyenesen a tettek mezeje felé. Előtúrtam némi nyers színű vásznat, és valamivel több, mint egy óra múlva már tintaszínű festékes lében kotorásztam az új ruhám után. Reggelre elérte végleges színét, ki sem bírtam, míg megszárad, vasalóval szárítottam, mert látni akartam, mit műveltem az éjszaka, különös tekintettel a színére.

Az első benyomásom az volt, hogy ez a ruha máris legalább ötven évesnek néz ki, a második az, hogy én úgyszintén, amint belebújok. Aztán elszabadult a fantáziám: gyári munkás az ötvenes évekből, cseléd a húszas évekből, gazdasszony az ezernyolcszázas évekből, boszorkány a középkorból... Aztán hirtelen beugrott, miért olyan ismerős ez a ruha: gyerekkoromban a dédimnek volt egy indigókék köténye, amit a ház körül mindig viselt. Rájöttem, hogy rá emlékeztet ez a szín, a  mosolygós, bölcs, csupa szeretet dédimre. A színhez szorosan kapcsolódik az avitt vászon hálás rendíthetetlensége és a hosszú redők az anyagon. Ilyen volt az ő köténye, ez a látvány nekem őt jelentette. Érdekes érzés volt erre rájönni, amint az újonnan létre álmodott ruhában álltam a tükör előtt. Egy pillanatra mintha őt láttam volna magam előtt:

Méret-gondok

A helyzet az, hogy nem tudok kötni. Csak szeretnék. A sima-fordított megy, de holt tudásként pang, ha egyszer nem tudom apróra váltani. Hála Ahamának, most már elboldogulok egy bébisapival. Technikailag. De a méret megállapítása továbbra sem az erősségem. Egyszerűen nincs előttem, hogy ami jónak tűnik számszakilag, hogyan fog kinézni végül felvéve. A helyzet annyira drámai, hogy ha képtelenül nagyvonalúan tágítom a kötéspróba fogalmi körét - és az alább látható két komplett sapit együtt tekintem a majdani TÖKÉLETES sapi próbakötésének, - se vagyok képes rá, hogy érdemi tanulságot képezzek belőle, vagyis továbbra sincs fogalmam róla, miként számolhatnám ki, mekkora az akkora... Pedig mindent beleadtam.


A jó hír az, hogy Marci a nagyobbikba még belenőhet...

Régi-új rokkák

A KROMSKI Magyarországon

A majd' egy évszázados múltra visszatekintő márkanév egy lengyel faesztergályos műhelyből indult világhódító útjára. A mesterség apáról fiúra szállt, ma már a harmadik generáció viszi tovább a családi vállalkozást. A rokkák az évtizedek alatt megőrizték klasszikus küllemüket, amit jellemzően a sok esztergált részlet kölcsönöz nekik, de számos műszaki újításon mentek keresztül. A kínálat a kezdőtől a fanatikusig minden igényt kielégít. Bővebb információ a lap tetején.

Próbafonás

Ismerkedem a számtalan gyapjúfajtával, ami hirtelen elözönlött, és már odáig fajult a dolog, hogy verselni kezdtem:

Gyapjak tengerében elveszejtem magam,
ki gondolná, mennyi féle, van itt ilyen-olyan:
vékony, hosszú szálú, fényes, sprőd és puha,
van, mit könnyű fonni, de van, amit fura.
Vékonyra kinyújtom, húzom, csipegetem...
Ennyi gyapjú, s mind más. Hát, ez hihetetlen!


(A lírai lelkületű olvasóimtól itt kérek elnézést.)

A fonóban...

Fonókörben jártunk szombaton. Nagyon hangulatos és inspiráló volt jelen lenni, amint egy hagyomány újjáéled, ahogy lányok-asszonyok újra felfedezik az egyszerű élet mögött rejlő ősi bölcsességet. Köszönet minden résztvevőnek ezért a szép napért!




Egy kis tanulmány a fonalaim evolúciójáról, ez év áprilistól, mikor először ültem rokkához, a mai napig:

:D

Adventre készülődve

Még az ünnepi előkészületeket is a fonás szemüvegén keresztül szemlélem (meg minden mást is... ;)), ezért nem is lehetett volna ez a koszorú másmilyen.


Kihagyhatatlan fotó, örülök, hogy elkaptam:

Textúra

Imádok kísérletezni, felfedezni, imádok játszani!

Nem csak én kapok szárnyakat, de az orsóm is kénytelen lesz, mert a szálvezető az ehhez hasonló pufi fonalakat - hogy is mondjam szépen - nem szívesen továbbítja...

Adott...

...a feladat:


...a jó társaság:


Mi kell még...?

Másik navahó technika

A hurkolásos 3 szálas vagy navahó technika. Most próbáltam először, nagyon erős és rugalmas, ugyanakkor puha fonalat eredményez. Kis kezdeti bénázás után belejöttem, a lényeg a ritmus. Ezek az első kísérletek, meglévő fonalból:


Ezt pedig - okulva az első próbálkozásokból - kifejezetten e célból fontam (2-es tű látszik):


Íme az ominózus mozdulat:

Bámulatos navahó fonástechnika

Clara Sherman szövőmester mutatja be a hagyományos indián fonás- és szövéstechnikát. Nézzétek az orsót, egy hosszú szárú pörgettyű, és a szár közepén gyűlik a kész fonal:

Festős hétvége

Új színvilág költözött a konyha és az étkező falára, "lehengerlő" élmény volt... ;) Ez hivatalosan dió színű, a mindenféle fényviszonyok miatt akár rózsaszínnek is tűnhet, bár engem leginkább egy bögre meleg kakaóra emlékeztet.

A hengerrel megközelíthetetlen helyeken egy darab szivaccsal hordtam fel a festéket, mert az ecsetet valahogy nem szerette, megállt csíkokban, nem terült szét. Kicsit még fáj a kezem, de elégedett vagyok, és a család is díjazta az erőfeszítést. Kivéve Marcit, aki szerencsére lazítós hétvégét tervezett magának:


Azért a fonás sem hagyott nyugodni, csalogattak a megfestett vattafelhők. Készült egy rozsdaszínű pufi puhaság anyukámnak:

Egy erdőszínű vékonyka, még nem tudom, mi lesz vele (csak gyanítom, mert a zöld a gyengém):

Egy italporos festésű, Bogi kért belőle kesztyűt:

Végül az én kesztyűmhöz illő, nyakmelegítőnek való adag:

Újdonságok a Meskán

Becsavarodtam az éjjel, csodálatosan puha és rugalmas finomságok születtek, tessék-tessék:

Napjaink képekben

Meli 12 éves lett!


Hihetetlen, milyen nagy már, nem is olyan rég született... Repül az idő, ha mondom.

Bogi nem rest, ha a baba szórakoztatásáról van szó...

...így hát ő zsebeli be a legtöbb mosolyt is:


Szabadtéri mélyalvás:


Csalogató teendők: