2010. augusztus 28.

Szakácspalánta

Bogi elmélyült a fasírtkészítés rejtelmeiben, annyira, hogy valódi, érdemi segítséget jelentett a ténykedése: míg ő gombóccá gyúrta az összes alapanyagot, kényelmesen pepecselhettem a majonézzel.



A napokban elkészült Pocakmarci újabb kardigánja, főleg az élvezet kedvéért, és mert saját fonalból még nem kötöttem neki...

A karosszék új ruhája

Egy lomtalanításnál fedeztem fel ezt a régi karosszéket, és azonnal beleszerettem, pedig olyan rossz állapotban volt, hogy senkinek nem kellett. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a keresztanyámnak volt éppen ilyen formájú karosszéke: pazarul kényelmes, rugós, hatalmas. Akkor a karfája nekem mellig ért... Nem volt kérdés, velünk jön-e...
Itthon leszedtem a régi huzatát (szinte leporladt róla) és lecsiszoltam a farészeket. Kiporszívóztam a rugóteret, a karját és a lábait sárga játéklakkal festettem be. Friss angint húztam az ülésre, végül kapott egy fáradtkék kord kárpitot. Ennek vagy két éve, és a rugalmas, nyúlós kord nem állta ki az idő próbáját, az igénybevétel erősebb volt: alaposan kigyengült az ülőrészen. Újrakárpitozni nem volt kedvem, de nem nézhettem tétlenül, ahogy lassan hasonlatossá válik a felfedezésekor jellemző állapotára. Egy levehető huzat tűnt célravezetőnek, majd meglátjuk, mennyire válik be. Ez úgyszintén rugalmas kord, de erős vászon hátlapra steppelve, így talán jobban tart. Íme:

Újabb varrogatás

Még mindig a hímzett párnák vonalán:


És egy kis varrogatás Pocakmarcinak, egy takaró és egy hálózsák:

Bogi 6

Hogy repül az idő...

Költözés

Technikai okok miatt a Harmatcseppek ezen a helyen folytatódik. Mivel a teljes költözést nem sikerült megvalósítani, ezért a régi blog elérhető marad, csak nem fog frissülni.