Tudomásomra jutott, hogy egy tanítványom fonás oktatást vállal díjazás fejében. Oktatói tevékenységét néhány hónappal azután kezdte meg, hogy először ült rokkánál.
Az esetet több szempontból is aggályosnak találom. Egyrészt felmerül egy etikai kérdés: mennyire etikus velem szemben az az eljárás, amely során egyszeri, néhány órás fonás foglalkozás, és az azt követő többszöri jóhiszemű, önzetlen segítségnyújtás után a tőlem szerzett ismereteket tudtom és beleegyezésem nélkül, pénzért adja tovább? Ez egyébként szerzői jogi szempontból is aggályos.
Továbbá mennyire etikus a lelkes érdeklődőkkel szemben, hogy komolyabb tapasztalat nélkül, kezdő szintű tudással, pénzért ígér nekik tanítást? Eddigi tanítványai közül saját bevallása szerint minden harmadiknak kudarccal végződött az első próbálkozása és elment a kedve a fonástól, de oktatójuk úgy gondolja, hogy ez egy jó arány. Ez komoly szakmai kételyeket vet fel. Egy dolog kezelni egy jól beállított eszközt, és egy egészen más dolog abban segíteni valakinek, hogy a kezdetben felmerülő nehézségeken hogyan legyen úrrá.
Szerettem volna egy telefonbeszélgetés során tisztázni vele a helyzetet, de eltérő világnézetre hivatkozva figyelmen kívül hagyta a megfogalmazott aggályaimat.
Viszont mivel a saját elmondása szerint foglalkozásai során gyakran hivatkozik rám és a Fonás rokkán és kéziorsón c. könyvemre, mint ismereteinek forrására, ezúton szeretném kijelenteni, hogy a Judit - kézzel szövött sálak, kendők műhelyben folyó, Zsótér Adrienn által tartott fonás oktatás színvonaláért és eredményességéért semmilyen garanciát nem vállalok, és mind szakmailag, mind erkölcsileg elhatárolódom tőle.
