Tavaly ősz óta pihen egy színbomba félretéve, mert bizonytalan voltam a végkimenetelét illetően. Ő az:
Most vettem a bátorságot, hogy szembenézzek vele, bármilyen lesz is a végén. Így sikerült:
Egyszerűen nem tudok betelni azzal a jelenséggel, ahogy a legvadabb elütő színek is egymáshoz tudnak tompulni, és valamiképpen harmonikus egésszé tudnak szelídülni. A kötésképe már inkább emlékeztet a festett gyapjúra, de annál sokkal visszafogottabb:
Érdemes kísérletezni. Festettem is egy kis bambuszt, ami nem a kitűnő festhetőségéről híres. Az összes általam valaha próbált festék közül a Columbus adja neki a legintenzívebb színt. Túlzásba vinni vele is nehéz, mint látható:
Valamint összekártoltam egy kis ezt-azt: vannak benne mindenféle festett és festetlen gyapjak, és kevés selyem. A látvány engem valamiféle málnás-habos édességre emlékeztet, ami nálam erős nyálelválasztást eredményez.
A praktikum jegyében: a következő lenfonásnál ezt fogom nézegetni, és akkor gyakorlati haszna is lesz.... :)
7 megjegyzés:
Egyik szebb, mint a másik! Sokat tanulok Tőled...
Örülök, ha valóban :)
Az a színbomba nagyon szép lett !Meglepően más megfonva .:)A többi is gyönyörű szép .
Nehéz fonni a bambuszt ?
Köszönöm!
Nem nehéz, adja magát.
Gyönyörűek!
Mindig elámulok én is, hogy a nekem nagyon vad rovingokból milyen álomfonalak lesznek a végén!
Az a málnahab nagyon "fincsi" lett!
Gyönyörűek és tényleg sokat lehet tanulni Tőled.
Megjegyzés küldése