Bambusz-kísérlet

A bambusz nem hagyományos fonási alapanyag, a növény hosszú szárának puha, belső rostjait ipari eljárással nyerik. Hosszú szálú, fényes, fajsúlyos alapanyag, a belőle készült textília szép esésű, hűvös tapintású. Természetes antibakteriális tulajdonsága és kitűnő nedvszívó képessége miatt előszeretettel készítenek belőle bőrrel érintkező ruhadarabokat, illetve kéztörlőket.

Lelki szemeim előtt egy jó kis szövött bambusz alvópárna huzat jelent meg... bele is csaptam a kísérletezésbe. Egyágút fontam belőle, könnyedén, gyorsan fonatta magát.

Arra gondoltam, nem cérnázom, egyágúként vetem fel, és ugyanazzal szövöm. Úgy tűnik, még nem kínlódtam eleget ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra megjegyezzem: frissen font egyágút irgalmatlan nehéz felvetni. Instabil, pöndörödik, gyakorlatilag önálló életet él, és az életcélja még véletlenül sem az, hogy katonásan álljon a szövőszéken. A felvetés elkészítésekor ez még nem jutott eszembe, egészen kezes volt:

Amikor a felvetést áttettem a szövőszékre, már felrémlett valami a régebbi lenes kínokból, de a rémképet elnyomta a lelkesedés: fogtam egy szóróflakont, és vízpermettel igyekeztem szelídíteni rajta. Többet ért, mint vártam. A bambusz a víztől összeugrik, és papírszerűvé válik, úgy már könnyebb dolgom volt vele, a kifeszítés sem okozott gondot, pedig benne volt a pakliban, hogy egyágú mivolta miatt foszlani akar, de nyirkosan már nem akart, szerencsére.
Volt helyette néhány más baja: véletlen szálkeresztezések, amik megtörik a szövéskép egységét, ráadásul nem tűnt elég sűrűnek a felvetés. Már nem izgattam magam miatta, gondoltam, jó tapasztalatszerzés ez így is.

Miután levágtam a szövőszékről, kissé pöndörödött az anyag, hát gyorsan lefújtam nem csekély mennyiségű vízzel. És láss csodát: a szövet egy pillanat alatt összerándult, szépen kitöltve a szövéskor látható hézagokat. Ezen felbuzdulva nekiestem gőzvasalóval, utána így nézett ki:

A párnahuzat még várat magára, mivel az elkészült darab nem nagyobb egy zsebkendőnél. De legalább már tudom, hogy álljak neki legközelebb.

Tanulságok:

1. Inkább picit több sodrat legyen a felvetésnek szánt egyágúban; még mindig könnyebb bevizezni, mint kijavítani, ha menet közben mégis foszlana.

2. Fonás után célszerű több napig pihentetni az egyágú fonalat felhasználás előtt, hogy megállapodjon benne a sodrat.

3. Ha a cél egy átlátszatlan szövet, a felvetés sűrűségét érdemes úgy megállapítani, hogy a fonalat egy vonalzó köré szorosan feltekerjük, megszámoljuk, hány szál fér el egymás mellett egy centiméteren és elosztjuk kettővel. 

4. A véletlen szálkeresztezések ellen továbbra sincs biztos ellenszerem, talán célszerű volna több részletben befűzögetni, közben pihenőt tartva, nem pedig egy ültő helyben...

Egy kis néprajzi csemege

Egy tündéri könyvet kaptam kölcsön. A szövéstechnikai leírás benne olyan ízes-zamatos, hogy úgy gondoltam, biztosan másnak is tetszene. Idézet a könyvből:

"A vetőszegre (amely kb. 2 m hosszú, 1,20 m átmérőjű függőleges, fatengelyen forgó ráma) a mejéket (felvetőt) kívánt hosszúságban felvetjük. A vetőszegre felvetett fonalat zserébbel számoljuk. (A zseréb a vetőszeg keresztjében miután a szálak kétfelé oszlanak 30 szál, míg a többi részen bárhol 60 szál.) A felvető zseréb szálait a bordafogak zserébszámához viszonyítjuk."
...
" A lekalácsolt mejék utolsó keresztjét a szövőszék hátsó hasajójára (a hasajó egy tengely, amelyre a felvető szálait tekerjük) a hátsó ponkostor (két szál 1 cm vastagságú kötél egy pálca két végére erősítve, nyüstig érő hosszúságban) segítségével jó szorosan felcsavarjuk. A felcsavaráshoz csépekre van szükség. (A csép vékony, lapos, gyalult vagy faragott léc, amely feszesen tartja a szálakat a hátsó hasajón.) Ezt követi a mejék szálainak fogdosása (beszedése, befűzése) a nyüstbe. (A nyüst sirített kenderfonalból vagy halászfonalból nyüstdeszkára kötött háló, amely lábnyomás segítségével nyitja a szálakat az öltéshez.) A felvető keresztjéből a szálakat ujjak segítségével befűzzük a nyüstszemekbe. A keresztből a szálakat a vetés sorrendjében adogatjuk be."
...
"Miután elvégeztük a mejék (felvető) szálainak fogdosását (befűzését a nyüstbe), következik a fogdosás (beszedés, fűzés) a borda fogai közé. Ezt egy vékonypengéjű kés fokával végezzük. Minden bordafog közé a nyüstről párosával leválasztott mejék (felvető) szálait egymás után befűzzük. Ha ez elkészült, vagyis a nyüst teljes tartalmát a bordába is beszedtük, következik a mejék rákötözése az első ponkostorra. (Ez egy pálcára erősített kemény vászon, amit az első hasajóra tekerünk. A pálcára kötözzük a bordából kiérő felvető szálakat tincsenként (kb. 20-20 szál). A bekötözés után a szövőszék feszítőjével a mejék szálait kifeszítjük. A nyüstön lévő lábítóköteléket a lábítóra kötjük és kezdjük a szövést. Megjegyezzük, hogy a nyüstök csak akkor nyitanak szabályosan, ha a lábítókötőket a nyüstpálca közepére kötjük. A nyüstkötőket pedig melyek a csigán szaladnak a felsőnyüstpálcára úgy kötjük rá, hogy a vászon szélétől számítva, 3-5 cm-rel beljebb essenek."
A mejék leszövéséhez ontokra (öltő, beverő) van szükség. Ez mennyiségében egyezik a felvető súlyával.Ha sűrű a borda, kevesebb, ha gyér, akkor több öltő (beverő) kell."
...
"Ma kenderszálat is használnak öltőnek (beverőnek). Ez nyers színt ad a szőttesnek. Előnye, hogy jobb tartása van, sikeresebb, nem piszkolódók, s így kevesebb mosást igényel. Az öltésre szánt fonalat vetölővel öltjük. (A vetölő csónakhoz hasonló két végén hegyezett, könnyű fából készült szövéshez használt felszerelés, melynek segítségével a szétnyílt felvető szálai közé behúzzuk az alapot szövő fonalat, ami kis csőre van csőrölve és a vetölő bélfáján forog.) Így szőjük a szedettes, szőttes alapanyagát."

Végül egy kulcsgondolat:

"Az utóbbi időben egyre több szedettes szőttes díszíti otthonainkat. Asszonyaink ügyességét dícséri, hogy fáradságot nem kímélve a régi mintákat az igényeknek megfelelően alkalmazzák, alkotják újra."

forrás:
Szabó Botár Erzsébet - G. Biró Katalin: Lövétei szedettesek
Kiadta Hargita megye Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottsága,
Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Megyei Irányító Központja, 1978.

Kompakt szövőkeret felvetése

A merev nyüstös szövőkeret felvetéséről álljon itt néhány (angol nyelvű) videó az Ashfordtól:









Magyar nyelvű képes útmutató lépésről-lépésre - hamarosan!

Gyapjú sál

Ennek a sálnak az ötlete még ősszel fogant, de csak most került rá sor.
Bézs színű BFL-t kevés kékre festett merinóval cirmoztam össze a kártolón, és kétágút fontam belőle (a fotón félkész). Natúr barna BFL-ből pedig (navahó) háromágút fontam, ezekből a többágú fonalakból lett a felvetés.

Vetüléknek elnagyoltan összekevertem háromféle natúr színű BFL-t, és egy vastag, puha egyágút fontam belőle.

Puha kézzel font fonal szövéséhez a legmegfelelőbb eszköz a jó kis Kromski szövőkeret, amit egy óra alatt fel lehet vetni.

A szövet a vetülék fehér csíkjaival kockás plédre emlékeztet.

Mivel a lánc többágú, a vetülék pedig egyágú, azaz ellentétes bennük a sodrat iránya, a szövet felületén  nagyjából egy irányba néznek:

Remélem, tetszeni fog leendő gazdájának. :)

Megkésett ősz

Novemberi (festésű) színvilágból

lett huncut kis egyágú,

aki felkígyózott a pamut-len felvetésre.

Első ránézésre sálnak tűnhet, de valójában egy kellemesen meleg, derekat jól támasztó övként lenne a leghálásabb viselet.
Egyéb részletek itt.

Lenvászon

...avagy az autodidakta tanulás szépségei, második (és harmadik) nekifutás

Továbbra sem hagyott nyugodni a kézzel készült lenvászon gondolata. Okulva a korábbi próbálkozásból, annál sűrűbb felvetéssel számoltam. A biztonság kedvéért láncfonalnak gyári pamut-len keveréket használtam, egész pontosan fehér és barna Cottolint az Ashfordtól. Vetüléknek egyágú kézzel font lent szántam.
Felvetettem a szövőszéket, és az első pár centiméternyi szövés ezer hibáról kiabált. Íme:

Jól látszik, hogy a vetüléknek szánt egyágú lenfonal túl vékony, a szövésképe megint inkább szúnyoghálóra hajaz, nem vászonra. A nagyobbik baj viszont, hogy több helyen hibáztam a szálak befűzésekor, a nyüst és a borda között véletlen szálkeresztezések vannak.
Azt csak mellékesen említem meg, hogy a felvetés során rosszul számoltam ki az egy nyüstre eső szálak számát, de ezt csak a nyüstbe fűzés vége felé vettem észre, így kénytelen voltam cérnából pótnyüstöket felkötögetni néhány (tucat) szálnak a bal oldalon, miközben a felvetés jobb oldalán gúnyosan mosolygott rám egy kazal fel nem használt nyüstszál...

Nos, legalább már tudom: ez is orvosolható.... lehetett volna, ha csak ezen múlt volna.
Ezer sebből vérzett a dolog, hát elhatároztam, hogy befűzöm újból. Sziasztok, pótnyüstök...

Ahhoz, hogy befűzzem újból, tudnom kell a szálrendet, legalábbis a páros-páratlan szálak sorrendjét. A szálrendet őrző pálcák természetesen már ki voltak húzva a keresztből, ezért nyeltem egy nagyot, kigúvasztottam a szemem, és egyenként felszedtem a páratlan szálakat egy kettes körkötőtűvel:

Ismét befűztem a szálakat nyüstbe, bordába, megjegyzem, egyre gyorsabban ment. A vékonykára sikerült lent navahóval háromágúsítottam (be szép kifejezés volt ez), így minden készen állt rá, hogy harmadszorra is megpróbáljam. Apróbb hibák most is akadtak benne, de a látvány, az összkép biztatónak tűnt, így folytattam.

Szőttem egy 90cm-es hosszt a háromágú lennel, a végére beszőttem egy két centis kartoncsíkot elválasztónak, és szőttem még egy fél méteres darabot, ezúttal barna Cottolin vetülékkel. Így nézett ki nyersen, ahogy levágtam a szövőszékről:

Kissé egyenetlen, kissé hézagos volt. Avatás következett. Sokfélét olvastam-hallottam a nyers lenvászon avatásáról, leírom, mit műveltem vele végül.
A nyers vásznat kézmeleg vízbe áztattam, majd gépben kimostam 60 fokon. Nem centrifugáltam, nem csavartam ki. Hosszanti irányban kirázogattam, és kiterítve szárítottam. Mielőtt teljesen megszáradt volna, újra és újra vízpermetet fújtam rá, és hosszában mindig újra kihúzogattam. Ezután hagytam csontra száradni. A száraz vásznat hosszában négyrét hajtottam, és hosszanti irányban megfeszítve egy asztal élén minden oldalán hosszában lehúzogattam. Ettől a lenszálak természetes ragasztóanyaga előbújik, és bevonja a vásznat, ami simábbá, fényesebbé, és folttaszítóvá teszi azt. Végül szárazon kivasaltam, a látvány is megváltozott:

A végeredmény tetszik, az apró hibák nem zavaróak, látszik rajta a kézzel készült jelleg.

A legnagyobb meglepetés az volt, hogy arányaiban mennyi időt igényelnek az előkészületek. A számolgatás, a felvetés elkészítése és a befűzögetés összességében kb. a munka 80%-át tette ki, maga a szövés már pillanatok alatt ment. Bízom benne, hogy ez az arány idővel és gyakorlattal javulni fog.

Karácsony

Áldott Karácsonyt Mindenkinek!

A kevesebb több

..lett volna adott esetben, kár hogy nem előbb jutott eszembe. Vagy minta, vagy szín nem kellene ennyi, de még a kétágú vetülék is túlzásnak tűnik, csak még zanzásabbá teszi az összképet. Tekintve, hogy ez az első próbálkozás, nem vagyok elégedetlen, de tény, hogy több tanulsággal, mint esztétikai élménnyel szolgál. Méret és funkció szerint egy puha szőnyeghez áll a legközelebb.

Nem csoda, ha ezek után egy kis letisztultságra vágyom. Lássuk, mire jutok a lennel második nekifutásra.

Gyári pamut-len keverék felvetés, kézzel font len vetülék, egyszerű vászonszövés minden csicsa nélkül. Ez a terv, aztán meglátjuk...