Megkésett ősz

Novemberi (festésű) színvilágból

lett huncut kis egyágú,

aki felkígyózott a pamut-len felvetésre.

Első ránézésre sálnak tűnhet, de valójában egy kellemesen meleg, derekat jól támasztó övként lenne a leghálásabb viselet.
Egyéb részletek itt.

Lenvászon

...avagy az autodidakta tanulás szépségei, második (és harmadik) nekifutás

Továbbra sem hagyott nyugodni a kézzel készült lenvászon gondolata. Okulva a korábbi próbálkozásból, annál sűrűbb felvetéssel számoltam. A biztonság kedvéért láncfonalnak gyári pamut-len keveréket használtam, egész pontosan fehér és barna Cottolint az Ashfordtól. Vetüléknek egyágú kézzel font lent szántam.
Felvetettem a szövőszéket, és az első pár centiméternyi szövés ezer hibáról kiabált. Íme:

Jól látszik, hogy a vetüléknek szánt egyágú lenfonal túl vékony, a szövésképe megint inkább szúnyoghálóra hajaz, nem vászonra. A nagyobbik baj viszont, hogy több helyen hibáztam a szálak befűzésekor, a nyüst és a borda között véletlen szálkeresztezések vannak.
Azt csak mellékesen említem meg, hogy a felvetés során rosszul számoltam ki az egy nyüstre eső szálak számát, de ezt csak a nyüstbe fűzés vége felé vettem észre, így kénytelen voltam cérnából pótnyüstöket felkötögetni néhány (tucat) szálnak a bal oldalon, miközben a felvetés jobb oldalán gúnyosan mosolygott rám egy kazal fel nem használt nyüstszál...

Nos, legalább már tudom: ez is orvosolható.... lehetett volna, ha csak ezen múlt volna.
Ezer sebből vérzett a dolog, hát elhatároztam, hogy befűzöm újból. Sziasztok, pótnyüstök...

Ahhoz, hogy befűzzem újból, tudnom kell a szálrendet, legalábbis a páros-páratlan szálak sorrendjét. A szálrendet őrző pálcák természetesen már ki voltak húzva a keresztből, ezért nyeltem egy nagyot, kigúvasztottam a szemem, és egyenként felszedtem a páratlan szálakat egy kettes körkötőtűvel:

Ismét befűztem a szálakat nyüstbe, bordába, megjegyzem, egyre gyorsabban ment. A vékonykára sikerült lent navahóval háromágúsítottam (be szép kifejezés volt ez), így minden készen állt rá, hogy harmadszorra is megpróbáljam. Apróbb hibák most is akadtak benne, de a látvány, az összkép biztatónak tűnt, így folytattam.

Szőttem egy 90cm-es hosszt a háromágú lennel, a végére beszőttem egy két centis kartoncsíkot elválasztónak, és szőttem még egy fél méteres darabot, ezúttal barna Cottolin vetülékkel. Így nézett ki nyersen, ahogy levágtam a szövőszékről:

Kissé egyenetlen, kissé hézagos volt. Avatás következett. Sokfélét olvastam-hallottam a nyers lenvászon avatásáról, leírom, mit műveltem vele végül.
A nyers vásznat kézmeleg vízbe áztattam, majd gépben kimostam 60 fokon. Nem centrifugáltam, nem csavartam ki. Hosszanti irányban kirázogattam, és kiterítve szárítottam. Mielőtt teljesen megszáradt volna, újra és újra vízpermetet fújtam rá, és hosszában mindig újra kihúzogattam. Ezután hagytam csontra száradni. A száraz vásznat hosszában négyrét hajtottam, és hosszanti irányban megfeszítve egy asztal élén minden oldalán hosszában lehúzogattam. Ettől a lenszálak természetes ragasztóanyaga előbújik, és bevonja a vásznat, ami simábbá, fényesebbé, és folttaszítóvá teszi azt. Végül szárazon kivasaltam, a látvány is megváltozott:

A végeredmény tetszik, az apró hibák nem zavaróak, látszik rajta a kézzel készült jelleg.

A legnagyobb meglepetés az volt, hogy arányaiban mennyi időt igényelnek az előkészületek. A számolgatás, a felvetés elkészítése és a befűzögetés összességében kb. a munka 80%-át tette ki, maga a szövés már pillanatok alatt ment. Bízom benne, hogy ez az arány idővel és gyakorlattal javulni fog.

Karácsony

Áldott Karácsonyt Mindenkinek!

A kevesebb több

..lett volna adott esetben, kár hogy nem előbb jutott eszembe. Vagy minta, vagy szín nem kellene ennyi, de még a kétágú vetülék is túlzásnak tűnik, csak még zanzásabbá teszi az összképet. Tekintve, hogy ez az első próbálkozás, nem vagyok elégedetlen, de tény, hogy több tanulsággal, mint esztétikai élménnyel szolgál. Méret és funkció szerint egy puha szőnyeghez áll a legközelebb.

Nem csoda, ha ezek után egy kis letisztultságra vágyom. Lássuk, mire jutok a lennel második nekifutásra.

Gyári pamut-len keverék felvetés, kézzel font len vetülék, egyszerű vászonszövés minden csicsa nélkül. Ez a terv, aztán meglátjuk...

Szerelem szövődik...

Az elmúlt nap alatt többet tanultam a szövésről, mint valaha. 5 óra alatt építettem meg a szövőszéket, és 12 óra alatt tanultam meg felvetni. Az első próbálkozás tökéletlen, tanulságos és szerelmetes...

Kis kézzel font csip-csup

A hétvégi termés:

A valóságban inkább petrolkékes, de ebben a sötétségben csak ilyen fotóra futotta. A végső színét a cérnázás adta, mivel a két ág különböző színű volt: az egyik smaragdzöld, a másik liláskék kevés fűzölddel. Merino, 470m.

Ismét megpróbálkoztam a bundába kártolt, nem túl finom merinóval, - amin eredetileg fonni tanultam - bízva abban, hogy fejlődtem annyit az elmúlt két év alatt, hogy használható, vagy adj' Isten kellemes fonalat készítsek belőle. Egy jó puha szőnyeget el tudnék képzelni belőle.

Mostanára kihevertem a korábbi lenes kudarcaimat is, újult erővel és egy sor tapasztalattal felvértezve fogtam neki újból, ölemben vizes szivaccsal (mert 10 dekát nem lehet győzni nyállal), a fejemben pedig megint csak egy sűrű, nyers lenvászon képzetével... Meglátjuk ;)

Időnként a gyerekek is kedvet kapnak egy kis szöszmötöléshez. Egy kis Meli-féle vidámság:

...és egy kis Bogi-féle lelkesedés:

Örül a szívem tőle. :)

Karácsonyváró nap

...a Mezőgazdasági Könyvtárban:

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Angyalmadzag

Egy kedves barátom blogjának neve ihlette ezt a háromágú hernyóselyem fonalacskát:

Mostanában egyágúakat fontam, szeretném hamarosan megszőve látni őket:

...és ezt is:

Ki ismeri fel benne a legutóbbi selymet és merinót, amik kártolásra vártak...? :)