Újabb füzetke készült el, ezúttal a szövésminták kottáihoz kínál kulcsot. Ingyenesen letölthető, szabadon terjeszthető, fogadjátok szeretettel!
Harmatcseppek...
Egyedi textilek az elemi szálaktól
2020. október 21., szerda
2020. április 22., szerda
Mindentjáró köpeny
Aki kicsit közelebbről ismer, tudja, hogy van egy ápol-és-eltakar típusú kasmírponcsóm, amit mindentjáró köpenynek hívok és csak akkor nincs rajtam, ha kánikula van, vagy ha valamiért nagyon civilizáltan kell kinéznem (bár néha akkor is). Ezt a darabot nem én szőttem, életem párjától kaptam tizenpár évvel ezelőtt. Jellegzetes indiai mintájú, gépi szövésű, bordós-barnás, aprólékos indás virágmintás...
Mindig is szerettem volna valami hasonlót készíteni. Ami egyébként sansztalan: 130 cm széles, jacquard mintás, három rétegű, mindkét oldalán más színű - de ezek mégsem egymás inverzei, mert a középső fekete réteg egyik oldalt kontúrt, a másikon kitöltést ad -, ennek ellenére meglepően könnyű és vékony. Mindezek együtt messze meghaladják a lehetőségeimet. De azért úgy gondoltam, megpróbálok a meglévőből kihozni valamit, ami legalább a labdába rúghat mellette. És ami képes helyettesíteni az eredetit, amikor időnként kimosom...
Így született meg a mindentjáró köpeny 2. Dörögdi Castor gyapjúfonalból, hagymahéjjal festett felvetésben, saját tervezésű mintával.
Mindig is szerettem volna valami hasonlót készíteni. Ami egyébként sansztalan: 130 cm széles, jacquard mintás, három rétegű, mindkét oldalán más színű - de ezek mégsem egymás inverzei, mert a középső fekete réteg egyik oldalt kontúrt, a másikon kitöltést ad -, ennek ellenére meglepően könnyű és vékony. Mindezek együtt messze meghaladják a lehetőségeimet. De azért úgy gondoltam, megpróbálok a meglévőből kihozni valamit, ami legalább a labdába rúghat mellette. És ami képes helyettesíteni az eredetit, amikor időnként kimosom...
Így született meg a mindentjáró köpeny 2. Dörögdi Castor gyapjúfonalból, hagymahéjjal festett felvetésben, saját tervezésű mintával.
2020. február 3., hétfő
Castor
Egy új fonalat teszteltem ezen az ajándékba készült kendőn: a Dörögdi Gyapjú Castor névre hallgató, natúr merinó fonalát. Csupa pozitív tapasztalatom van vele kapcsolatban, tömören: öröm vele dolgozni!
Erős, ellenálló fonal, nehéz elszakítani, ugyanakkor puha, egyáltalán nem szúr.
(A felvetés hatékony tekerészését ezúttal a képen látható jutalomfalatka-rendszerben sikerült megvalósítani.)
Az 5 méter hosszú, közel 400 szálas felvetésben egyszer sem volt szálszakadásom, és mindössze egyetlen csomóval találkoztam. A 8/2 vastagságú fonalhoz 64/10-es sűrűséget választottam a törtsávolyos mintához.
Gondolkodtam, hogy asztali szövőszéken szőjem-e vagy Jacken, végül a kicsit több technikai hulladék ellenére a Jack mellett döntöttem, mert azon a lekötés módja miatt sokkal könnyebb volt követni a mintát, mintha kézzel kellett volna kiforgatni a kombinációkat minden egyes sorban - tekintve, hogy egy mintaegység 116 sorból áll. Jó döntés volt.
Erős, ellenálló fonal, nehéz elszakítani, ugyanakkor puha, egyáltalán nem szúr.
(A felvetés hatékony tekerészését ezúttal a képen látható jutalomfalatka-rendszerben sikerült megvalósítani.)
Az 5 méter hosszú, közel 400 szálas felvetésben egyszer sem volt szálszakadásom, és mindössze egyetlen csomóval találkoztam. A 8/2 vastagságú fonalhoz 64/10-es sűrűséget választottam a törtsávolyos mintához.
Gondolkodtam, hogy asztali szövőszéken szőjem-e vagy Jacken, végül a kicsit több technikai hulladék ellenére a Jack mellett döntöttem, mert azon a lekötés módja miatt sokkal könnyebb volt követni a mintát, mintha kézzel kellett volna kiforgatni a kombinációkat minden egyes sorban - tekintve, hogy egy mintaegység 116 sorból áll. Jó döntés volt.
Amúgy is nagyon szeretek gyapjú felvetésben szőni (sokkal jobban, mint pamutban), mert rugalmassága révén az esetleges feszességbeli egyenetlenségeket korrigálja, és ehhez nem szükséges túl erősen megfeszíteni. A minta saját tervezés, ez alkalommal szőttem meg először. A vetülék szintén dörögdi: 8/2 ezüst. A felvető zsugorodása folytán a szövőszéken kissé megnyúlt mintaelemek avatás után arányossá váltak.
A fonalnak isteni lanolinillata van, aminek a gyakorlati haszna csak avatás után derült ki: az első tiszta vizes mosásban jelentős mennyiségű lanolintól szabadult meg, ettől valósággal kikönnyült a textil. Rájöttem, hogy a lanolin egyfajta írezőanyagként szolgált a fonalon, ellenállóvá tette a felvetés és szövés során a bolyhosodással szemben, így könnyebben kezelhetővé tette a fonalat.
A kész textil könnyű, meglepően vékony, puha és igazán kezes - ahogy az egy báránytól elvárható...
A Castor fonal - a Dörögdi Gyapjú más izgalmas újdonságaival együtt - hamarosan rendelhető a Dörögdi webshopban.
2019. október 16., szerda
Tanuljunk szőni asztali szövőszéken
Elkészült az Ashford remek kis útmutató füzetének magyar nyelvű változata az én fordításomban. Letölthető ITT, szabadon terjeszthető.
Folyamatban van az összes többi Ashford füzet fordítása is, ahogy elkészülök velük, elérhetők lesznek itt a blogban és a honlapon, az Ashford katalógusban is.
Folyamatban van az összes többi Ashford füzet fordítása is, ahogy elkészülök velük, elérhetők lesznek itt a blogban és a honlapon, az Ashford katalógusban is.
2019. október 11., péntek
Redőzött sál kasmírral
Régebben többször is találkoztam már azzal a jelenséggel, amikor a fonalak sodrata látványos hatással van a textil szerkezetére. Az energizált egyágú fonalakkal játszottam is egy időben, azt próbálgattam, amikor a sodrat hatására a kötött anyag kilép a síkból és térbeli formákba rendeződik. Izgalmas terület.
A jelenség a szövésben is működik. Eddig főként a frissen font vetülékek által véletlenszerűen keltett pöndörödős sarkokkal volt dolgom, most viszont célirányosan tettem egy próbát, így született ez a sál.
Anyaga keresztben-kasul kézzel font kasmír-merinó keverék, illetve egy picike gyári selymet szőttem a két végére, hogy valamiképp lezárjam a laza textúrát.
Merev nyüstös miniszövőszéken készült.
A jelenség a szövésben is működik. Eddig főként a frissen font vetülékek által véletlenszerűen keltett pöndörödős sarkokkal volt dolgom, most viszont célirányosan tettem egy próbát, így született ez a sál.
Anyaga keresztben-kasul kézzel font kasmír-merinó keverék, illetve egy picike gyári selymet szőttem a két végére, hogy valamiképp lezárjam a laza textúrát.
Merev nyüstös miniszövőszéken készült.
Így nézett ki kifeszítve:
Rojtozáskor már sejteni lehet, hogy el akar mozdulni valamerre a síkból, nem lóg ernyedten.
Frissen levéve a szövőszékről már kezd enyhe redőkbe rendeződni,
de a végső formáját csak mosás után nyeri el.
2019. szeptember 26., csütörtök
Őszi dekoráció gyapjúból
Marci szeretett volna valamilyen dekorációt készíteni az osztályterembe, így jött az ötlet, hogy készítsünk őszi faleveles girlandot gyapjúból.
Első lépésként a kártolón összekevertünk őszi színű gyapjakat. Több adag készült.
Első lépésként a kártolón összekevertünk őszi színű gyapjakat. Több adag készült.
Az első két adagból testesebb, texturált fonalat fontam, erre lehet majd felfűzögetni a leveleket.
A gyapjú másik feléből nemezlapot készítettünk.
Ebből szabjuk ki a leveleket. A meggylevél csak a színe kedvéért ugrott oda, a formája nem az igazi...
Mivel továbbra sem tudok rajzolni, kerestem egy szép alakú (komló) levelet, és róla készítettem karton sablont.
Varrógéppel főerezetet varrtam rájuk, levélnyélnek pedig egy kis fonalhurkot kaptak, hogy fel lehessen őket aggatni.
A többi már gyerekjáték... :)
2019. szeptember 17., kedd
Hogyan készülnek az Ashford eszközök?
Az Ashford rokkák és szövőszékek története 1934-ben kezdődött, amikor Walter Ashford (Richard A. édesapja) megalapította első műhelyét, ahol eleinte kis székeket készített, amiknek az ülőfelületét gyékénnyel fonta be. Később mást is készített: kisbútorokat, hintalovakat, képkerettől a csirkeólig mindenfélét. Miután a műhely túlnőtt a helyi igények kiszolgálásán, Walter Ashford gondolt egy merészet és elkezdte postai úton is kiszolgálni megrendelőit "Szereld össze magad és spórolj" jelszóval.
Az első Ashford rokka 1940-ben készült, a hagyományos rokka prototípusa két szíjas, egy pedálos rokka volt, amit kötőfonalak készítésére kínáltak. Később, igazodva a vásárlói igényekhez, egyszerűbbé tették az orsó cseréjét és elkészült az első skót feszítős változat, ami azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Napjainkban világszerte több mint 700.000 Ashford rokkát használnak.
Az első Ashford rokka 1940-ben készült, a hagyományos rokka prototípusa két szíjas, egy pedálos rokka volt, amit kötőfonalak készítésére kínáltak. Később, igazodva a vásárlói igényekhez, egyszerűbbé tették az orsó cseréjét és elkészült az első skót feszítős változat, ami azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Napjainkban világszerte több mint 700.000 Ashford rokkát használnak.
A legelső rokkák egyike még ma is ott áll az Ashford központjának bejáratánál - tökéletesen működőképes állapotban!
Mára a harmadik generáció: David és James irányítja a családi vállalkozást. Időközben a gyár folyamatosan korszerűsítve lett, így napjainkban egy környezetbarát, fenntartható működésű üzem, ami tökéletesen alkalmazkodott korunk kihívásaihoz.
Az eszközök készítéséhez használt ezüstbükk fa fenntartható erdőgazdaságból származik. A deszkákat az Ashford telephelyén legalább hat hónapig szárítják feldolgozás előtt.
A faanyag semmilyen vegyi kezelést nem kap, így a keletkező hulladék aprítás után a helyi farmokra kerül ahol komposztálják, vagy mulcsanyagnak használják. Ezáltal a gyártási folyamat hulladékmentesen valósul meg.
A fafeldolgozás teljes folyamata számítógép-vezérelt, a darabolástól kezdve az esztergákon, marógépeken keresztül egészen a csiszolásig.
A lakkozás is korszerű módon történik: a fa alkatrészeket elektrosztatikusan feltöltik, amik magukhoz vonzzák a vizes bázisú lakkpermetet, így nincs anyagveszteség.
Az összeszerelés (pl. a kártolóké) és a csomagolás kézzel, nagy műgonddal történik. A csomagolóanyag túlnyomó része újrahasznosított papír, illetve egy kevés újrahasznosítható műanyag (pl. a csavarokat tartalmazó simítózáras tasakok). A tulajdonosok folyamatosan keresik a legkörnyezetkímélőbb - egyúttal gazdaságos - megoldásokat.
Az utóbbi években jelentősen megnőtt az igény az Ashford termékei iránt. A gyártás jelenleg teljes kapacitáson történik, és az igények kieglégítése további gépek beállítását teszi szükségessé.
Ebben a műhelyben születnek az új termékek prototípusai, itt dolgozik Richard a termékek fejlesztésén mind a mai napig.
Jelenleg is izgalmas fejlesztések vannak készülőben, kettőt ezek közül láthattunk is próbaüzemben. Hamarosan többet is elárulhatok róluk, addig csak annyit: hiánypótló újdonságokról van szó, amit sokan hasznosnak fogunk találni...
2019. szeptember 11., szerda
Amit az új-zélandi gyapjúról tudni érdemes
Tanulmányúton jártam az Ashford meghívására Új-Zélandon, a pihe-puha gyapjak hazájában. Az egy hetes program alatt sok érdekes és hasznos tapasztalatra tettem szert, többek között eljuthattam egy új-zélandi farmra, egyikére azoknak, ahonnan az Ashford gyapjútermékeinek alapanyaga származik.
Először egy okítást kaptunk az ottani gyapjúfélék sajátosságairól. Álomsuli álomtantárgyakkal...
Illetve egy kis vizuális ingerlést a festett színpalettával. Pedig a natúr színpaletta se semmi...
Az esszenciális tanulság: egyszer és mindenkorra felejtsük el, hogy a gyapjú szúr. Nem maga a gyapjú, mint alapanyag az, ami szúrós. Léteznek durvább, erősebb szálú gyapjak (25-26 mikron szálvastagság felett), amik nem valók bőrrel érintkező ruhadarabnak. És léteznek olyan tisztított gyapjak, amikben előfordulnak növényi törmelékek. Ezek szúrhatnak. De amivel itt találkozhattunk, azt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a különböző angyalhajak típusai között fürkésznénk az árnyalatnyi különbségeket.
De lássuk, honnan is származik mindez. A titok nyitja nem a juhfajtákban keresendő, hanem az éghajlatban. (Ott ugyanis még az ég is a gyapjú fele hajlik... bocsi.) Ugyanezeket a fajtákat más körülmények és égöv alatt tartva egészen más lesz a gyapjú. Mivel ott nincs igazi tél, a juhok egész évben szabadtartásban, kint legelészhetnek. A legelők angolpázsitra emlékeztetnek, nincs rajtuk tüskés bozót, aszat, semmi olyasmi, ami még az állaton belegubancolódna a gyapjúba. A kiváló minőséghez hozzájárul még a páratartalom és a szélsőségektől mentes időjárás is.
Ezen a farmon merinó és romney fajták élnek. A képeken elöl a merinók (nem merinói, ahogy gyakran látni tévesen használva, hiszen ez egy juhfajta, nem egy hely neve), hátul a romney-k.
Tekintélyes merinó kosok:
A romney-k menő körszakállt viselnek.
Ellenállhatatlanul cukik.
És döbbenetesen tiszták.
A tapizás kedvéért rövid időre karámba terelték őket.
Épp nyírási szezon elején vagyunk. Így néz ki egy nyírásra érett merinó gyapjúbunda:
A következő kép kakukktojás, csak a kedélyborzolás kedvéért mutatom meg, hogy ti is átélhessétek azt a többfázisos döbbenetet, amikor tudatosult bennem,
1. hogy ez a fa a juhok fölött bizony eukaliptusz (kitűnő festőnövény, legendás ecoprint alapanyag);
2. tudatosult bennem, hogy ebből az országból még egy tobozt, egy kagylóhéjat sem szabad kivinni;
3. tudatosult bennem, hogy nincs a poggyászomban egyetlen fehér vagy világos ruhadarab sem, amin legalább a szállodában elpancsolhatnék vele...
Teringettét, de mondhatnék cifrábbat is.
A pajtában tovább ismerkedtünk a helyi juhfajtákkal és gyapjúfélékkel.
Álompuha finomságok mindenütt!
Természetes barna színű:
Tehéntarka:
Hófehér, fényes szálú:
Egy kupac I. osztályú, 20 mikronos merinó gyapjú. Amúgy "koszosan", ahogy az állatról lejött.
Észrevettétek, hogy milyen tiszták a frissen nyírt gyapjak itt? Alacsony a lanolintartalmuk, nem nagyon van rajtuk szemmel látható szennyeződés, és nulla a növényi törmelék. Kedvem lenne zsírján fonni őket, így ahogy vannak.
Lássuk, hogyan nyírják őket: tiszta, fedett helyen. Ha eddig nem ment bele kosz, ne most... Egy állat nyírása elektromos ollóval kettő percig tart.
A lenyírt bundát egyetlen mozdulattal egy rácsos asztalra hajítják, nyírt felével lefelé.
A következő fázis a szélezés, amikor a nem annyira szép has-lábi részeket leszedik róla. Nálunk ezek a menthetetlen részek, ott kicsit másképp néz ki...
Ilyen vidám fickók között könnyedén röppen a juhhéj... (nincs mentségem a szóviccekre).
A szélezés után külsejével befelé összetekerik a bundát.
Ilyen a nyírott oldala. Meseszép! A mérőszalag az asztal sarkán inch-es, nem cm-ben mér, vagyis a szálhossz kb. 10-12 cm.
Ezt muszáj volt külön megörökítenem és megmutatnom: ez itt a hulladék. A szélezésből leeső, illetve rövidebb szálú, értéktelen részek összessége. Elfogadnátok...? Én IGEN. :)
Ezeket mindenképp érdemes tudni az új-zélandi gyapjúról, viszonyításképpen. Sajnos, nem sikerült megtudnom, hogyan lehet megszabadulni a növényi törmelékektől, ebben az egyben semmiféle tapasztalatuk nincs. :) Azt viszont egy életre megtanultam, mit jelent pontosan, hogy az új-zélandi gyapjú a finom gyapjak Rolls Royce-a. Aki kedvet kapott, tekintse meg az Ashford gyapjúkínálatát a honlapon.
Először egy okítást kaptunk az ottani gyapjúfélék sajátosságairól. Álomsuli álomtantárgyakkal...
Illetve egy kis vizuális ingerlést a festett színpalettával. Pedig a natúr színpaletta se semmi...
Az esszenciális tanulság: egyszer és mindenkorra felejtsük el, hogy a gyapjú szúr. Nem maga a gyapjú, mint alapanyag az, ami szúrós. Léteznek durvább, erősebb szálú gyapjak (25-26 mikron szálvastagság felett), amik nem valók bőrrel érintkező ruhadarabnak. És léteznek olyan tisztított gyapjak, amikben előfordulnak növényi törmelékek. Ezek szúrhatnak. De amivel itt találkozhattunk, azt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a különböző angyalhajak típusai között fürkésznénk az árnyalatnyi különbségeket.
De lássuk, honnan is származik mindez. A titok nyitja nem a juhfajtákban keresendő, hanem az éghajlatban. (Ott ugyanis még az ég is a gyapjú fele hajlik... bocsi.) Ugyanezeket a fajtákat más körülmények és égöv alatt tartva egészen más lesz a gyapjú. Mivel ott nincs igazi tél, a juhok egész évben szabadtartásban, kint legelészhetnek. A legelők angolpázsitra emlékeztetnek, nincs rajtuk tüskés bozót, aszat, semmi olyasmi, ami még az állaton belegubancolódna a gyapjúba. A kiváló minőséghez hozzájárul még a páratartalom és a szélsőségektől mentes időjárás is.
Ezen a farmon merinó és romney fajták élnek. A képeken elöl a merinók (nem merinói, ahogy gyakran látni tévesen használva, hiszen ez egy juhfajta, nem egy hely neve), hátul a romney-k.
Tekintélyes merinó kosok:
A romney-k menő körszakállt viselnek.
Ellenállhatatlanul cukik.
És döbbenetesen tiszták.
A tapizás kedvéért rövid időre karámba terelték őket.
Épp nyírási szezon elején vagyunk. Így néz ki egy nyírásra érett merinó gyapjúbunda:
A következő kép kakukktojás, csak a kedélyborzolás kedvéért mutatom meg, hogy ti is átélhessétek azt a többfázisos döbbenetet, amikor tudatosult bennem,
1. hogy ez a fa a juhok fölött bizony eukaliptusz (kitűnő festőnövény, legendás ecoprint alapanyag);
2. tudatosult bennem, hogy ebből az országból még egy tobozt, egy kagylóhéjat sem szabad kivinni;
3. tudatosult bennem, hogy nincs a poggyászomban egyetlen fehér vagy világos ruhadarab sem, amin legalább a szállodában elpancsolhatnék vele...
Teringettét, de mondhatnék cifrábbat is.
A pajtában tovább ismerkedtünk a helyi juhfajtákkal és gyapjúfélékkel.
Álompuha finomságok mindenütt!
Természetes barna színű:
Tehéntarka:
Hófehér, fényes szálú:
Egy kupac I. osztályú, 20 mikronos merinó gyapjú. Amúgy "koszosan", ahogy az állatról lejött.
Észrevettétek, hogy milyen tiszták a frissen nyírt gyapjak itt? Alacsony a lanolintartalmuk, nem nagyon van rajtuk szemmel látható szennyeződés, és nulla a növényi törmelék. Kedvem lenne zsírján fonni őket, így ahogy vannak.
Lássuk, hogyan nyírják őket: tiszta, fedett helyen. Ha eddig nem ment bele kosz, ne most... Egy állat nyírása elektromos ollóval kettő percig tart.
A lenyírt bundát egyetlen mozdulattal egy rácsos asztalra hajítják, nyírt felével lefelé.
A következő fázis a szélezés, amikor a nem annyira szép has-lábi részeket leszedik róla. Nálunk ezek a menthetetlen részek, ott kicsit másképp néz ki...
Ilyen vidám fickók között könnyedén röppen a juhhéj... (nincs mentségem a szóviccekre).
A szélezés után külsejével befelé összetekerik a bundát.
Ilyen a nyírott oldala. Meseszép! A mérőszalag az asztal sarkán inch-es, nem cm-ben mér, vagyis a szálhossz kb. 10-12 cm.
Ezt muszáj volt külön megörökítenem és megmutatnom: ez itt a hulladék. A szélezésből leeső, illetve rövidebb szálú, értéktelen részek összessége. Elfogadnátok...? Én IGEN. :)
Ezeket mindenképp érdemes tudni az új-zélandi gyapjúról, viszonyításképpen. Sajnos, nem sikerült megtudnom, hogyan lehet megszabadulni a növényi törmelékektől, ebben az egyben semmiféle tapasztalatuk nincs. :) Azt viszont egy életre megtanultam, mit jelent pontosan, hogy az új-zélandi gyapjú a finom gyapjak Rolls Royce-a. Aki kedvet kapott, tekintse meg az Ashford gyapjúkínálatát a honlapon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)