Kész lett a wensleydale, és örömmel vettem tudomásul, hogy nem cirmozódtak benne egyöntetűvé a színek, így nem kell felülfesteni. Csak vicceltem. ;)
A lila palacsinta nem éppen hétköznapi dolog nálunk, ma véletlenül mégis így esett. Délelőttbe nyúló reggelünket a kicsik nyűgös cívódással töltötték, úgy tűnt, semmivel nem lehet őket ebből kizökkenteni. Főzés közben hirtelen ötlettől vezérelve nekik szegeztem a kérdést: "Milyen színű legyen a palacsinta?" - erre elképedve néztek rám. És akkor csoda történt: elfelejtettek tovább civakodni! Az sem volt gond, hogy Bogi pirosat, Balu kéket mondott, ezért lett végül lila:
Az íze a régi, de bevallom, nekem azért akadozott a torkomon. Nem úgy a kicsiknek, ők azt tervezgették, milyen színű legyen legközelebb... Nem hiszem, hogy visszatérő vendég lesz nálunk a festett étel, mindenesetre ma a program elérte célját.
7 megjegyzés:
A fonal gyönyörűséges! A lila palacsintát én meggondolnám, de a szülő nyugalma mindent megér. :D
Szépséges :)
A szülői furfang sokszor célba ér!
ööö....tényleg bizarr ez a lila palacsinta :)
a fonalak gyönyörűségesek...a fűszerek is saját fotó, azzal festetted tán?
jajj, alug tudok elszakadni a képektől :)
Köszi!
...sokkolóan bizarr, vagy Balázs fiam szava járása szerint: "picit undorító sajnos" :)
Nem, a fűszerkupacos nem saját fotó, csak ide kívánkozott.
Tök jó a lila palacsinta!! Édesanyám még elájult a zöld elefánton meg a kockásfülű nyúlon, de az már rég a múlt!! Idekívánkozna egy fínom fagyispult lépe!! Ott pl. minek van eredeti színe? Tán a hófehér citromfagyinak?? vagy a zöld pisztáciának? de még a kávé vagy csoki sem a saját színével pompázik!! s főleg nem az eper és málna!! Akkor ez még elég visszafogott!!
Kétágúan még sokkal de sokkal szebb lett a Wensley, egészen oda vagyok tőle, csodásak a fotók!
Köszönöm Nektek is!
Megjegyzés küldése