2017. május 23., kedd

Életkép

A kép ennyit tud visszaadni a műhelyterasz hangulatából, a madárcsicsergést és az édes akácillatot hozzá kell képzelni.

DSCF6477-(3)

2017. május 4., csütörtök

Spontán tartan poncsó

Még ősszel kezdtem hozzá ehhez a darabhoz: Dörögdi gyapjúfonalat festettem és megszőttem, semmi extra, csak hagytam érvényesülni a fonalat. Hosszú ideig pihent, de most végre elnyerte végleges formáját.

DSCF5857-(3)


DSCF5860


DSCF5863-(2)

2017. április 28., péntek

Az etikus divatról

Javában zajlik a Fashion Revolution, egyre növekvő figyelem irányul a ruhák előállításának környezetvédelmi és emberi vonatkozásaira. Kijózanító érvek hosszú sorai kígyóznak a fenntarthatatlan gyártási eljárások és munkakörülmények, valamint a mértéktelen fogyasztási szokások ellen. Míg a világ egyes tájain szezononként cserélik le ruhatárukat az emberek, ezalatt a harmadik világ kétszer fullad bele a gyorsan változó divat hulladék-tengerébe: először a gyártáskor, majd amikor visszakapják az egészet újrahasznosítás céljából… A gyors és olcsó pedig egyben hitvány minőséget is jelent, és az sem segít, ha akár az óceánból összehalászott PET palackból készül, mert az is csak arra épít, hogy vegyél még egyet…

Régebben a ruháknak más volt az értéke. Nem volt sok, de tartós volt, és mindenki a számára elérhető legjobb minőséget kereste, mert a beruházás (!) hosszú távra szólt. Egy-egy minőségi alapdarab egy életen át kitartott, akár több generációt is kiszolgált, a sérüléseket pedig kijavították. Ez persze csak a fogyasztói társadalom bennszülöttjei számára bír hírértékkel, mivel még az én gyerekkoromban sem volt természetes impulzusszerűen hegybe-halomba vásárolni a ruhákat, annál gyakoribb volt, hogy egymás kinőtt ruháit vagy otthon készült darabokat hordtunk, és az is előfordult, hogy a lyukas zoknit stoppolás után tovább hordtuk, a kitérdelt nadrágokra pedig egy menő foltot kaptunk (és még nem vagyok 40). Bár ennek nem a tudatosság volt a fő oka, de mennyivel emberibb dolog volt érzelmileg kötődni ruhadarabokhoz és jó szívvel fogadni, majd továbbadni azokat, semmint hegyekben lapátolni be, majd ki a szekrényből.

Régebbi korokban a funkció is sokkal fontosabb volt, mint manapság, a klimatizált életkörülmények között élők számára. Kicsit kisarkítva, az öltözék kettévált sportruházattá, ami véd az elemekkel szemben, és divatruházattá, ami dekorál, de gyakran a legelemibb védelmet-kényelmet sem nyújtja a testnek, sőt, egy felfoghatatlan oknál fogva nem is kecsegtet vele. Az úgynevezett hétköznapi viselet már annyira eltávolodott funkcionális szerepétől, hogy a divatos megjelenés hosszú távon komoly egészségügyi kockázatot jelent, kezdve a hordhatatlan cipőktől a szuperkényelmetlen alakformálókon és mindent villantó, huzatos felsőkön át a derekat szabadon hagyó nadrág és dzseki fazonokig bezárólag, (anélkül, hogy most hirtelen belebonyolódnék az életkor és a fazon összefüggéseibe a lányoknál, bár etikáról lévén szó, az is megérne egy külön esszét).

Feltámadni látszik egy kollektív nosztalgia a régi korok öltözékei iránt, amik egyszerre voltak elegánsak és funkcionálisak, tartósak és kényelmesek (egyik legjobb példája a steampunk irányzat). Ami nem akadályoz a tevékenységben, hanem kellő védelmet nyújt hozzá, mégsem olyannak mutat, mint egy vegyvédelmi overálos marslakó láthatósági mellényben, hála a természetes anyagoknak és az okos szabásnak. Egy olyan korból, amikor az öltözékekben még volt alapanyag: elég ahhoz, hogy ráncot vessen, ahol a kényelmes bőség úgy kívánja, és ahhoz is, hogy a ruha takarjon és melegítsen, ahol kell, és a zseb nem dísznek volt rajta, hanem tényleg elfért benne valami… akkoriban még jóval tovább tartott elkészíteni egy ruhát, mint amennyi ideig manapság hordani szokás.

Mi az etikus divat lényege?

  •        fenntarthatóság az előállítás és a fogyasztás tekintetében egyaránt
  •        környezetvédelem, állatvédelem az előállítás során
  •        fair trade – a készítő védelmében is
  •        jó minőségű, egészséges viselet, természetes alapanyagok
  •        újrahasznosítás


Hogyan valósítható meg mindez a gyakorlatban? Bárhogy is nézem, a jövőhöz a múltból meríthetünk inspirációt, szerencsére bőven van miből.

Mi lenne, ha az alapanyagok megint a (helyi) tájból származnának: a gyapjú, a kender, a len, és a növényi festékanyagok szintén? Ez ma is működik, főleg kicsiben, minél kisebb a lépték, annál inkább. Ami JÓ, hiszen épp a tömegtermelés a bajok forrása.

Mi lenne, ha a szabásvonal elsősorban a funkciót szolgálná, a kényelmet, és nem az lenne a fő szempont, hogy ha ezer darabon öt-öt centit spórolunk, azzal ötven méter anyagot nyerünk? Mert nem kell belőle ezer, legyen kevesebb, de az olyan legyen, amilyennek lennie kell. Remekbe szabott.

A legtöbb népviselet éppen ilyen. Ezért is kezdtem örülni, amikor láttam, hogy újra divatba jön a folklór, csak később vettem észre, hogy lényegében mégsem: a mintakincset szezonális konfekcióruhákon alkalmazni mégsem az, amire én vártam, de legalább valami, a hagyományosabb szabásvonalakkal kiegészülve akár egy jó kezdet is lehet.

Szerintem a jövő azoké a mestereké, akik a ruha- vagy cipőkészítés teljes folyamatát a saját műhelyükben végig tudják vinni. Azoké a kreatív embereké, akik a régiből újat, a sérültből még jobbat tudnak készíteni. A kézzel készült ruháké, amiket nem lehet nem becsben tartani és vigyázni rá. Az egyediségé, amiben az ember fontosabb, mint a sablon, legyen bármilyen alkatú és méretű. A jövő azoké a ruháké, amiben méltóképpen lehet létezni: élni, mozogni, dolgozni, játszani és csinosnak, kortalanul, időtlenül jólöltözöttnek lenni egyszerre.

Ami a saját ruhatáramat illeti, könnyű helyzetben vagyok: nem szeretek vásárolni, legkevésbé ruhát próbálni. Nehezen barátkozom új darabokkal, de ha sikerül, addig hordom őket, míg le nem szakadnak rólam. Sok olyan holmim van, amit örököltem, ezek között akadnak velem egyidős vagy még régebbi darabok is, amiknek már az előtt történetük volt, hogy a szekrényembe kerültek, de a mai napig használatban vannak. A ruháim egy részét magam készítem, tervezéstől a kivitelezésig: festek, fonok, szövök, varrok. Gyakran a régi ruhákat egy kis átalakítással vagy átfestéssel igyekszem újjá varázsolni, és tovább hordom őket. Mivel egy pici faluban élek, senkit nem érdekel, épp divatos-e amit viselek (engem se). Túl rövid az élet ahhoz, hogy kényelmetlen ruhákkal bajlódjak, és csak azt veszem fel, amiben jó érzés lenni és tényleg tetszik is. A valódi gyapjú holmikat pedig mindennél többre tudom értékelni, nem csak azért, mert pontosan tudom, mennyi munka van bennük, hanem főleg azért, mert annál kényelmesebbet még mindig nem találtak fel.

Az etikus divat tízparancsolatát – ami a fogyasztási szokásokat hivatott tudatosabb irányba terelni – én az alábbiak szerint tudom alkalmazni itthon, és szeretettel ajánlom mások számára is:

     1.    Amit tudsz, készíts el magad.
2.    Alapdarabokból válaszd a megfizethető legjobb minőséget.
3.    Vásárolj közvetlenül a készítőtől – ha már egyszer #whomademyclothes?
4.    Keresd a természetes alapanyagokat.
5.    Nézd meg először a helyit, lehet, hogy már itt van, amit keresel.
6.    Ami elromlik, javítsd meg, vagy javíttasd meg.
7.    A megunt darabokat átalakítva viseld tovább.
8.    Mosáskor óvd a ruháidat, viseléskor a ruha óvjon téged.
9.    Ha már felöltöztél, feledkezz meg a ruhádról.
10.  Főzz házi mosószert.


2017. április 25., kedd

Fűzőcske (de okosan)

Itt ül a közhely: jó munkához idő kell. De nem árt a jó szem és a strapabíró hát sem.

DSCF5701


DSCF5746


DSCF5727


DSCF5731


DSCF5764

2017. április 21., péntek

Apró léptek

Hosszú az út az elképzeléstől a kész szövetig, főleg ha az ember minden részletében egyedit szeretne.
Kisbaba mellett nem csupán aszkétizmusnak, de egyenesen lehetetlenségnek tűnik (egy lendületből) végigvinni a teljes folyamatot, ami mégsem teljesen reménytelen, ha apró léptekkel haladok.

20170418_141818


20170416_152705


20170418_143111


20170418_1423372


20170418_184535

A tervezés kezdetétől eddig a pontig három hónap telt el. Az eredmény:
1. kész a terv - külön ehhez a darabhoz tervezett egyedi mintával, az utolsó szálig kiszámolva -,
2. készen áll a felvetés hogy felöltöztessem vele a szövőszéket,
3. a vetülék alapanyaga pedig megfestve várja hogy megfonjam.
És majd utána kezdődhet maga a szövés, ami a munka egészének a látványos befejezése, avagy megkoronázása lesz. Apró léptekkel egyre közelebb kerülök hozzá.

2017. április 18., kedd

Kék a kertemből

Mindig ámuldozva néztem, ha valaki kéket tud varázsolni növényekből, lévén a kék egy ritka, egzotikus szín a természetes festésben, és mivel valószínűleg a jövőben sem fogok csüllenget fermentálni, úgy gondoltam, nekem ez a szín lemarad a palettámról.
Így gondoltam egészen addig, amíg a kertben termett tavalyi száraz bab áztatóvize kékre nem változott...

20170416_124422

Azt nem tudom, hogy mennyire lesz tartós ez az árnyalat, de előbb vagy utóbb ki fog derülni.

2017. március 31., péntek

Ibolyán túli színek...

Megint festettem ibolyával: most összefőztem egy selyemsállal és tettem bele zsenge csalánt is és ami még jönni akart.

20170331_111005


20170331_143311


20170331_145906

Szeretem ezt az üde, mégis finom zöld színt, amit helyenként megtörnek a növényi részek lenyomatai.

2017. március 27., hétfő

Ibolyás terítő Húsvétra

Évek óta tervezgetem, hogy egy nap majd egy ilyen abrosszal várom a Húsvétot, de eddig nem akart összejönni, vagy ibolya nem volt, vagy ihlet. Most viszont minden együtt, és még Dani sem tarthatott vissza ettől a tényleg csak fél órás programtól.

20170327_123224


20170327_134722


20170327_135451

Ha valakinek kedve támadt hozzá, annak szólok, hogy érdemes először kivasalni az abroszt, utána belekalapálni a virágokat, mert ezek a színek nem bírnak ki egy vasalást. Ez a módszer egyáltalán nem tartós, inkább csak egy szezonális játék. Húsvétig biztosan kitart, aztán ha pár hét múlva színét veszti, kap egy másik mintát egy másik növénytől. Ha pedig már telistele lesz gyanús növényi foltokkal, akkor jöhet neki egy festékfürdő, vagy...

2017. március 24., péntek

Négykézláb a kertben

Tavaszi alapkészlet a 9 hónapos felfedezőmnek: bélelt kertésznadrág régi farmernadrágból, hozzá kötött gyapjúsapka és zokni (persze kézzel font fonalból). Készül hozzá egy meleg kardigán is, abból sosem elég, főleg mert a gazdája havonta kinövi.

20170323_103028


20170320_160647 (2)

Ez pedig itt egy még kisebb cicagyerek... :)

Gyapjúcica

2017. március 22., szerda

Kimonó

Befejeztem a kimonó típusú tavaszi kardigánt, amit kártolmányból font fonalból kötöttem. A képek nem adják vissza sem a puhaságát, sem a fényét, sem a lágy esését, de még a színét sem, pedig... Aki kíváncsi rá, milyen valójában, a Gyapjúfesztiválon megnézheti. ;)

20170322_095909-(2)


20170322_101446-(2)

Ezúton kérek elnézést a mostanában gyakorta rosszabb minőségű fotókért, ezek a képek is telefonnal készültek. A kedvenc fényképezőgépem (ami a piros és rózsaszín minden árnyalatát élethűen adta vissza...) hosszan tartó és homályos eredetű hibakód-kiírogatás következtében gyakorlatilag használhatatlanná vált. Gyógykezelése meglehetősen kilátástalan, vigasztalhatatlan vagyok. (Ha valakinek van esetleg bevált megoldási javaslata Canon Error99-ügyben, boldog lennék ha megosztaná velem.)

2017. március 6., hétfő

A szövés eszközei

Ezzel a kis ismertetővel azoknak szeretnék segíteni, akik most ismerkednek a szövéssel, és még nem igazodnak el a sokféle lehetőség között, amit az eszközök változatossága kínál. A pdf a képre kattintva letölthető és szabadon terjeszthető.




2017. február 28., kedd

Frissen a szövőszékről

Hosszabb ideje már csak nagyon rövid időket tudtam szövéssel tölteni, azt sem túl gyakran, így régóta gyűltek-gyülekeztek már az anyagok a szövőszéken. Most egyszerre vágtam le mindent.

Ez egyiptomi pamutból készült:

20170228_1050032


20170228_1045062

Ezek kézzel festett-font gyapjúból:

20170228_1054392


20170228_1101532

És még egy kis pamut hókamóka (az indiai beütés megint dolgozott):

20170228_1106202

Ahogy az idő engedi, lehet szép sorban varrogatni...

2017. február 21., kedd

Tavaszváró projekt

Ennek a fonalnak a kötésképe gyakorlatilag a kártolón alakult ilyenné. Van valami bizsergetően izgalmas abban, ahogy kötés közben visszaköszön a kártolásnál átélt szín-élmény. A lényeget a textúra és a színek esetlegessége jelenti, minden további beavatkozás nélkül (mint többszöri átkártolás, cérnázás) ami csak homogenizálta volna az  összképet.

201702212


20170217_133240


20170217_160309


20170218

Ezekkel a színekkel már a virágzó cseresznyéről és a magnóliákról ábrándozom...

2017. február 16., csütörtök

Egy kis vattacukrot...?

Kézzel festett szálakat kevertem: finom merinót, selymet, bambuszt, csupa puhaságot.

20170216_140431

Levadászhatók a webshopban, amíg a készlet tart.

2017. február 5., vasárnap

Csip-csup

Apróságok készülgettek mostanában - addig is, amíg Gombócom nem tesz lehetővé nagyobb volumenű munkákat. A kézzel festett fonalak bűvöletében kötöttem pár apró mellényt.

alpaka fonal3


Dani


20170203_20031622


20170203_124534 (2)

Ez pediglen egy mobiltok, kézzel font-szőtt anyagból.

20170205_111249

Viszket a kezem, fonni, szőni, szöszölni vágyom!

2017. január 31., kedd

Itt a Jack szövőszék

Új szövőszék a láthatáron!

Közkívánatra 10 év után továbbfejlesztve újra rendelhető az Ashford nagy szövőszéke, a 8 nyüstös, 10 lábítós Jack hobbi takácsszövőszék. A maga nemében egyedülálló a hazai piacon.

Fontosabb jellemzői: lágy nyüstök, csendes mechanika, majdnem egy méteres leszőhető szélesség, ülve is szabályozható a feszesség és az anyagtovábbítás. Az alsó kialakításnak köszönhetően a minták közötti váltás a lábítók egyszerű felkötésének  megváltoztatásával kivitelezhető.



További részletek az Ashford blogon és a webáruházban.

2017. január 27., péntek

Frissen a műhelyből

Valódi finomságokkal: kézzel festett gyapjakkal és fonalakkal töltöttem meg a boltot. A különlegességek kedvelőinek érdemes körülnézni, amíg tart a készlet.

fonalak4


gyapjak


2017. január 20., péntek

Színvitaminok

Egy kis kedélyjavító ebben a nagy télben:

20170120_110057


20170120_105213


20170120_112229

Most nem öncélúan festegetek hanem izgalmas dolgok vannak készülőben, konkrétum és részletek hamarosan a boltban. Aki nem szeretne lemaradni az újdonságokról, feliratkozhat hírlevélre a bolt bejáratánál.