Miért fonunk kézzel a XXI. században?

-           100%-ban természetes alapanyagú fonalakat hozhatunk létre.

A fonás ősi mesterségét dédanyáink korában még ismerték az asszonyok. Szinte minden háznál volt rokka, amin helyben termett lent, kendert, vagy gyapjút fontak, és a tudás anyáról lányra szállt. Pár generáció alatt ezt a tudást a textilipar teljesen kiszorította a mindennapokból, és egy rövid időre még a műanyag fénykorát is felvillantotta. Mára azonban kezdjük újra felismerni, hogy a régi, jól bevált módszerek és alapanyagok elvi és gyakorlati szempontból egyaránt felülmúlhatatlanok. Nincs az a nanotechnológiás mikroszál, ami felvehetné a versenyt a gyapjúval, a gyengébb minőségű műszálakról végképp nem is beszélve. 

Nem csak a juhok gyapja alkalmas alapanyag, például az angórakecske, az alpaka vagy az angóranyuszi is ad gyapjút, ami tovább tágítja a lehetőségeket.

 

-           Helyi alapanyagok felhasználásával környezetbarát módon, jelképes költségen állíthatunk elő minőségi fonalat.

Alapanyagot szerezni a legkönnyebb. Nem nehéz találni olyan gazdát, aki nem tud vagy nem akar mit kezdeni az évente termelődő gyapjúval, ami a legtöbb esetben a hústermelés mellékterméke és jellemzően csak gondot okoz kezelése, tárolása, megsemmisítése. Sokan még ma is úgy hiszik, a juhoknak meg kell halniuk, hogy hasznosíthassuk az gyapjukat, de ez nem így van, a gyapjú nő, ha kell, ha nem. A gazdák épp azzal segítenek rajtuk, hogy megszabadítják őket a túlméretes kabátjuktól, amit kár lenne veszni hagyni, hiszen dolgos kezek között sokoldalúan hasznosulhat ez a kincset érő alapanyag. Ha még a színek is a természetből származnak, akkor az így készült fonal valóban teljesen környezetbarát.

-          Mert fonni jó! Ellazít, kikapcsol és beindítja a fantáziát…

A fonás, mint tevékenység terápiás hatású, egy orsó fonal elkészítése felér egy meditációval. Sokan, akik elkezdik, úgy találják, hogy valami ősi minőség kezd ébredezni bennük. Míg a kerék forog, kéz és láb egy ritmusra mozdul, és az ujjaink között a kósza szálakat a sodrás a szemünk láttára rendezi egységgé. Ezáltal bepillantást nyerünk a teremtés misztériumába, mert a világunkat a sodrat tartja egyben, kezdve az elemi részecskék spinjétől egészen a galaxisokig.

 

-           Lehetőségünk van meghatározni a fonal minden tulajdonságát (anyagát, összetételét, színét, vastagságát, szerkezetét, textúráját), így pontosan olyat tudunk készíteni, amilyet szeretnénk.

A természetes szálféleségek sokfélék, mindnek megvannak a trükkjei, hogyan kell bánni velük. Ha keverjük őket egymással, kiemelhetjük vagy ellensúlyozhatjuk a tulajdonságaikat, így teljesen egyedi fonalakat hozhatunk létre. A kész fonalat áthatja az elkészítés folyamatának emelkedett hangulata, ettől válik valóban különlegessé. Ami a színét és a jellegét illeti, a lehetőségeknek csak a fantázia szabhat határt. Nem csoda hát, ha ebben az elgépiesedett, felgyorsult világban legyőzhetetlen vágyunk ébred a fonásra. A fonás technikája könnyen tanulható, és gyakorlással gyorsan fejleszthető, amiben nagyon szívesen segítek annak, aki felkeres.

-           Mivel bármikor abbahagyható, módot kínál a sok rövid kieső idő-morzsa értelmes felhasználására, amik összeadódva látványos eredményt hoznak.

Sokan élnek olyan időbeosztással, amibe csak nehezen illeszthető be egy hobbi, vagy rendszeres szabadidős tevékenység. De szerencsére bármelyik női táska könnyedén elnyel egy kéziorsót némi szösszel, így bárhol, bármikor elő lehet kapni és haladni vele egy keveset, kitöltve a várakozás üres perceit.

-           Addiktív. 

Mindenkinek van valamilyen függősége, amiben örömét leli: sportfogadás, tévénézés, alkohol vagy épp extrém sportok. A fonás nem a destruktív fajtából való, de azért nem árt az óvatosság. A fonás erősen beszippantja az embert, még az álmokat sem kíméli. Az új fonókra jellemző az az ábrándos tekintet, amivel révetegen pillantanak el minden mellett, ami nem a fonással kapcsolatos, és az új szerelem lángja csillan fel szemükben, ahányszor csak meglátnak valamit, amiről úgy tűnik, hogy fonható. Ez idővel megérlelődik, mint a jó házasság, de addig nem árt, ha a környezetük fokozottan odafigyel rájuk, nehogy annyi alapanyagot cipeljenek haza lelkesedésükben, hogy gyapjúmágnássá tegyék még az ükunokáikat is...

A fődíj előállt

Ta-dam! A napokban érkezett és most szereltem össze azt a szépséges Kromski Prelude rokkát, ami az "Alkoss szabadon gyapjúból!" pályázat fődíja lesz. A zsűrizés már lezajlott, az ünnepélyes díjátadó és az alkotásokból berendezett kiállítás megnyitója május 12-én lesz Székesfehérváron, a VI. Magyar Gyapjúfesztiválon, ahol a fődíj mellett számos különdíj is kiosztásra kerül.

Új utakon kóborló kézművesként gyakran találom szembe magam azzal a helyzettel, hogy az autentikus szakmai megmérettetések során a munkáim kívül esnek a használatos kategóriákon. A pályázat azért jött létre, mert arra gondoltam, hogy hiánypótló lenne egy olyan hazai pályázati lehetőség, ahol a modern, illetve a technikailag vagy műfajilag nehezen meghatározható munkáké lenne a terep. Egy kis szabad mozgástér az alkotóknak, egy kis rugalmasság a zsűri részéről, utat engedve a kreativitásnak, de nem mellőzve a nívóhoz való ragaszkodást. Kihívást kereső kézművesként ugyan nem vehetek részt ebben a játékban, de mások számára terepet nyithatunk és talán még akár hagyományt is teremthetünk általa - a Fehérvári Kézművesek Egyesületével karöltve, hiszen tagjainak segítsége végigkíséri a pályázat teljes folyamatát. Nagyon boldog lennék, ha e kezdeményezés akár másokat is hasonló pályázati lehetőségek teremtésére ösztönözne, (amelyeken én is indulhatnék... hiszen sose lehet tudni).

Úgy gondolom, hogy egy értékes fődíj ösztönzőleg hat, és talán olyan alkotókat is megmozgat, akik egy jelképes díjért nem fektetnének annyi időt és energiát egy pályázatba, mint ha nagyobb tétje van. Ezért úgy döntöttem, hogy a legjobb alkotás készítőjének ezt a rokkát ajánlom fel a Harmatcseppek műhely nevében. Szeretném, ha a leendő tulajdonosa olyan nagy örömét lelné benne, amilyen szeretettel kiválasztottam és összeépítgettem számára.
Hogy ki lesz a szerencsés? Kiderül a Gyapjúfesztiválon!