Aki kicsit közelebbről ismer, tudja, hogy van egy ápol-és-eltakar típusú kasmírponcsóm, amit mindentjáró köpenynek hívok és csak akkor nincs rajtam, ha kánikula van, vagy ha valamiért nagyon civilizáltan kell kinéznem (bár néha akkor is). Ezt a darabot nem én szőttem, életem párjától kaptam tizenpár évvel ezelőtt. Jellegzetes indiai mintájú, gépi szövésű, bordós-barnás, aprólékos indás virágmintás...
Mindig is szerettem volna valami hasonlót készíteni. Ami egyébként sansztalan: 130 cm széles, jacquard mintás, három rétegű, mindkét oldalán más színű - de ezek mégsem egymás inverzei, mert a középső fekete réteg egyik oldalt kontúrt, a másikon kitöltést ad -, ennek ellenére meglepően könnyű és vékony. Mindezek együtt messze meghaladják a lehetőségeimet. De azért úgy gondoltam, megpróbálok a meglévőből kihozni valamit, ami legalább a labdába rúghat mellette. És ami képes helyettesíteni az eredetit, amikor időnként kimosom...
Így született meg a mindentjáró köpeny 2. Dörögdi Castor gyapjúfonalból, hagymahéjjal festett felvetésben, saját tervezésű mintával.
Mindig is szerettem volna valami hasonlót készíteni. Ami egyébként sansztalan: 130 cm széles, jacquard mintás, három rétegű, mindkét oldalán más színű - de ezek mégsem egymás inverzei, mert a középső fekete réteg egyik oldalt kontúrt, a másikon kitöltést ad -, ennek ellenére meglepően könnyű és vékony. Mindezek együtt messze meghaladják a lehetőségeimet. De azért úgy gondoltam, megpróbálok a meglévőből kihozni valamit, ami legalább a labdába rúghat mellette. És ami képes helyettesíteni az eredetit, amikor időnként kimosom...
Így született meg a mindentjáró köpeny 2. Dörögdi Castor gyapjúfonalból, hagymahéjjal festett felvetésben, saját tervezésű mintával.
