Kaland a javából: élmény és tanulnivaló. Kezdő nyuszitartóként megint úgy érzem magam, mint egy új szülő.
Ez a Tündér a társaival együtt a napokban lelt új otthonra nálunk.
Erzsitől származnak, akinek ezúton is hálás köszönet a türelméért és a sok segítségért! Érdemes átböngészni az oldalát, sok érdekeset lehet tőle megtudni az angóráról.
Íme, az első adag itthon szüretelt Tündérhaj. :) A nyusszancson észrevehetetlen ennek a kisebb felhőnyi mennyiségnek a hiánya. A nagyja már a rokkámon van...
Az új nyuszis élmények kapcsán tudtam meg a nagymamámtól, hogy a 40-es években a dédszüleim is tartottak angórákat, a dédanyám megfonta a szőrüket és többek között pulcsit kötött belőle. (Ha nincs nyulam, sose tudom meg...?) Lám, az alma mégsem esett olyan messze a fájától. :)
Még a nyuszik előtt volt egy kósza selyem-balhé, a színét álomból felébredve éreztem kényszert megfesteni. Majdnem el is találtam. És ha nem lettem volna félálomban, és nem felejtettem volna el beáztatni a selymet, talán még fehér részek se lennének benne, de én szárazon estem neki a festékkel, hát így jártam.
Egyágúvá fontam, 34g, 597m. Egyszer majd biztosan eljön az ideje, hogy tűre szedjem. Valamikor...
Mert most egy egészen más feladatban vagyok elmerülve: szövöm a legutóbbi alpakás fonalakat.
Részletek később...