Gyapjútakaró

Egy nagy takarót szőttem, keresztben-kasul Dörögdi natúr gyapjúfonalból, aminek egy részét - még mindig Annás hatása - alatt ecoprint fonalfestéssel bolondítottam meg. Mivel a szövőszékem 80cm széles, felnőtt méretű takaróhoz dupla szélességre volt szükség, így félbehajtva szőttem meg.

A kész méret gőzölés után ~150x215cm lett (+ rojtok). A teljes anyagszükséglete több mint másfél kg kétágú fonal. Minta: váltakozó irányú egyenes sávoly (halszálka). Szövőszék: Ashford 8 nyüstös asztali szövőszék. Ráfordított munkaórák száma: kb. 100 óra (fonalfestés nélkül)

Így készült a felvetés:

Szövés közben:

Itt a dupla ép szél látszik:

Ez pedig a hajtott él:

Így jött le a szövőszékről:

Ezek pedig a rojtozás, gőzölés utáni állapotot tükrözik:

Ennyi látszik a hajtott élből gőzölés után (a világos kockák közepén, ahol fordul a sávoly):

Most pedig indul az éles tesztelés: bevetjük a házunk népe mindennapjaiba...

A Vidék Minősége

Az a megtiszteltetés ért, hogy az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület évzáró rendezvényén átvehettem a nemzetközileg elismert Vidék Minősége védjegy használati jogát kézzel készült fonalaimra, textiltermékeimre és műhelyszolgáltatásaimra.

Fotó: Éltető Balaton-felvidékért Egyesület

Chemoprint mellény

Az ecoprint festésű fonalak látványán fellelkesülve kíváncsi lettem, milyen lenne ha az itt-ott esetlegesen elszórt foltokat a gyapjúfestékek vadabb színeivel érném el a fonalon. Az eljárásnak a chemoprint nevet lehetne adni, utalva arra, hogy a színek szintetikus festékektől és nem növényektől származnak. ;)

Kipróbáltam. "A kevesebb - több" elve meg sem érintette az ingerküszöbömet. A fonal úgy nézett ki, mintha felrobbant volna a festőasztal, de kötve már sokkal szolidabb képet mutatott.

Miután elkészült, arra gondoltam, hogy meg is van a farsangi jelmezem: ebben elektromágneses interferenciának öltözhetnék. De tetszik ez a fazon és kellemes viselet, szóval biztosan nem fogom elásni a szekrényben. (Nem úgy, mint az űrkatonás mákszínű mellényemet tíz évvel ezelőtt.)

Őszi naplemente

Ennek a sálnak a története egy éve kezdődött. Tavaly októberben festettem a gyapjút, amiből a felvetőt fontam. A fonal hónapokig várta, hogy a megfelelő időben és hangulatban térjek hozzá vissza, aztán augusztusban, a Mesterségek Ünnepére készülődve csináltam belőle felvetést a kis Kromski Harp-on, hogy bemutatódarabként magunkkal vigyük, és Bogikám el is kezdte szőni a felvető maradékával, de a vetülék kevés lett.
A gyapjúfestő tábor idején, a festékespoharaim aljába száradt maradványok feloldás után egy adag gyapjúra kerültek, mert így szerettem volna demonstrálni a festési eljárás technikáját, egyúttal tiszta poharakat teremteni hirtelen. Az eredmény meglepően harmonikusra sikerült, és egyből látszott, hogy vele fogom befejezni a félbemaradt sálat. Megfontam tehát azt is, és végül nemrég elkészült a sál, pont akkor, amikor az erdő ugyanilyen színekben pompázik, ha a lemenő nap sugarai átszövik a fák ágait.