Egy gyengébb pillanatban sikerült összekártolnom ezt az első látásra is diszharmonikus színparádét,
amiből az alábbi szürrealista lidércnyomás keletkezett:
Próbálkoztam nyers kid moher szösszel és selyemmel, amiket merőben eltérő tulajdonságaik miatt nem mertem összekártolni,
így a fonal két ága lett különböző:
Előszedtem egy korábbi, fájdalmasan sápatag félbemaradt "remeket", és felülfestés útján megpróbáltam némi életet lehelni bele:
A sötétebb festékeimet tettem próbára egy kevéske kétes eredetű puhaságon,
a festék jól vizsgázott, de a fonal összetételét soha nem tudjuk meg.
Régi fonományok Marcinak való mellényre ihlettek,
kérdés, vajon lesz-e olyan hideg, mielőtt kinövi, hogy hasznát vegye:
Végül két napra a kártoló mellett ütöttem tanyát, és az összes elmaradt rózsaszín korszakomat egyszerre pótoltam be:
6 megjegyzés:
szent irigység!
egyik szebb, mint a másik!! (most mégis kicsit az intuícióra irigykedem, kéne az indíttatás, hogy rokka mellé üljek, most kicsit meg kell erőszakolnom a szándékaimat, hogy lecsüccsenjek, pedig félben vár egy kendő a maradék fonalra... de most kaptam egy kis indíttatást a fotóid által, köszi!:))
...hát mit is mondjak... ez a kártolás, fonás magasfoka
Доброе время суток, очень нравится Ваш блог, постоянно просматриваю ваши работы и наслаждаюсь увиденным, спасибо Вам большое, за то что Вы выставляете такие красивые посты
С уважением,
Юлия
Csodásak mind, alig várom hogy elhozd őket, élőben még inkább inspirálnak :)Most az a feketés nagyon megindított bennem valamit ;)
Mind gyönyörűek !Az a kis vad ott felül szőve biztos nagyon jól mutat .Nagyon inspiráló mind .:)
Köszönöm szépen, örülök ha inspirálóak!
Thank you, Julia!
Megjegyzés küldése