Úgy beleszerettem a Sweet dreams mintájába, hogy újra meg kellett kötnöm.
Megtörtént, ami ebben a blogban még nem fordult elő: ezúttal gyári fonalat választottam hozzá. Gyanítottam, hogy egy vékony, egyenletes fonal jobban engedi érvényesülni a mintát, mint rusztikusabb, kézzel font társai. Az alapanyag egy Bucilla által festett szépséges selyemfonal volt, amiért ezúton is hálás köszönet!
Részletek a Ravelry-n.
Szintén Bucilla inspirációjára - köszönhetően a közelmúltban készített artisztikus fonalainak - kedvem támadt egy kis játszadozáshoz. Mi mást választhattam volna hozzá, mint egy kis Buci-festette gyapjat?
Kipróbáltam a coil technikát, de csak vizuálisan nyerte el a tetszésem.
Puha külleme rugalmatlan belsőt takar, és a készítése is inkább hajaz önkínzásra, mintsem szórakozásra, így pár méter után úgy döntöttem, nem ölöm bele az egyébként szépséges színű gyapjú további részét. Helyette inkább összecérnáztam a kendőből kimaradt selyemmel, így ez a fonal duplán is Buciságnak tekinthető:
3 megjegyzés:
Csupa csoda :)
gyönyörű az édes álom. :)
Álom, álom, álom...Soha nem akarok fölébredni. Ennyi szépség!
Megjegyzés küldése