Belekóstolhattam, min megy keresztül a len, mire vászon lesz belőle. (Csak részben, mivel az alapanyagom iparilag feldolgozott len.) A kész darab nem nagyobb két férfitenyérnél és kb. 90 munkaóra van benne. Nagy bajban lennék, ha nem a kíváncsiság, hanem a kényszer vinne rá, hogy lenvásznat szőjek!
Ilyenkor újraértékelődik egy régi, háznál szőtt lenvászon terítő... Nem árt tudni, hogy a tudáson kívül hangyaszorgalom és angyali türelem van mögötte...
5 megjegyzés:
Szeretem olvasni a bejegyzéseidet, mert például ilyen műhelytitkokat árulsz el. Nem tudtam, csak sejtettem eddig, hogy ennyire időigényes a (pl. lenvászon)szövés, de ez nagyon megdöbbentő!
Gyanítom azért, hogy a régiek, akik MÉG tudták a len feldolgozás módját, produktívabbak voltak nálam, mert pontosan tudták, mit csinálnak, én meg csak próbálkozom.
minden elismerésem a Tied. Anyukám gyerekkorában még csinálta, és mai napig emlékszik rá, milyen hosszadalmas, nagy munka volt. Nekem szerencsére sok lenvászon terítöm van, amit dédnagymamám szött. Nagyon becsülöm és vigyázok rá. A tiedre is igy fog a lányod.
That is amazing, Zsu! I've long wanted to weave a light linen fabric...maybe one day.
Gyönyörű szép lett a vászon .S elismerésem a sok munkáért .A régiek bizony nem fogyasztói társadalomban éltek .
Megjegyzés küldése