2011. június 8., szerda

Egy kis fonástechnika

Ez a leírás Marcsimami inspirációjára született, és azoknak szól, akik most ismerkednek a fonással.

A fonal nem más, mint megsodort szösz.  Hogy milyen a fonal, az két dologtól függ:
- mi van megsodorva
- hogyan van megsodorva
-   
A gyapjú előkészítése szerint többféle állapotot különböztetünk meg.  A dobon való kártolás laza battot  eredményez, a fésülés szorosan egymáshoz fogott, párhuzamos, közel egyforma hosszúságú szálakat (fésült top vagy magyarul szalaggyapjú).  Kézi kártolóval rolágokat készíthetünk. 

2010.12.23. 142 2011.02.26. 058


Az előkészítés módja meghatározza a fonás módját. A rolág hagyományosan a hosszúra kinyújtós, vagy long draw fonástechnika alapanyaga. A laza, de rendezett batt alkalmas légiesebb, puhább fonal fonására, mert a két kéz közé engedett sodrás ellenére is könnyen széthúzódik. A gyapjú legrendezettebb állapota a fésült top, ebből lehet egyenletes aprókat csipegetni egy tömör, tartós fonalhoz.

A fonás a szálak húzásával kezdődik.  Akkor jó,  ha a kihúzás akadálytalanul és könnyedén történik, ez elengedhetetlen. Ha nem akar, akkor vagy túl közel fogja a két kéz, és azért nem tud széthúzódni, vagy összetapadt a festés, hőkezelés során.  Ha az utóbbi, akkor fonás előtt egy kis előzetes széthúzkodás lehet  a  megoldás.  Ezt megtehetjük akkor is, ha a szálak nincsenek összetapadva, minél jobban elvékonyítjuk fonás előtt a szálak forrását, annál kevesebb az esélye, hogy egyenetlen lesz a fonal. (Ugyanakkor közvetlenül battról is lehet egyenleteset fonni, csak nagyobb gyakorlatot kíván.)

A fonás során sodrást adunk a szálakhoz, amit csippentő ujjunk alatt engedünk a kihúzott tincsbe. A sodrást a kéziorsó, vagy rokkánál a szárny pörgése adja, ami a kezünkben találkozik a szálakkal. Két alaptechnika van, melyek között számtalan árnyalat lehetséges.  Az egyiknél a csippentő ujjak megtartják a sodratot, a másiknál a sodrat a két kezünk között  belefut a szálak forrásába, amit sodrás alatt hosszúra ki lehet nyújtani, mintha gumiból lenne.  Itt dől el, hogy az egyágú sodrat tömör lesz -e vagy légiesen könnyű.  Minél több sodrat van a két kezünk között, annál lazább fonal lesz a végeredmény, minél rövidebb csippentésnyi szálat húzunk ki, miközben távol tartjuk tőle a sodrást, annál erősebb és tömörebb lesz a fonal (worsted vagy woolen, vagy más néven short draw és long draw technika).

A fonal vastagsága azon múlik, egyszerre milyen vastag tincset húzunk ki a szöszforrásból.  Minél vékonyabb a fonal, annál több sodratot képes felvenni túlfonódás nélkül.

A fonás megtörtént a kezünk alatt, a kész fonal  egyre hosszabb.  Ilyenkor felcsévéljük az orsóra, vagy engedjük, hogy a rokka behúzza és felcsévélje.  Ha nem így teszünk, egyre több sodrat érkezik bele, míg végül túlfonódik: tele lesz sodrási energiával, ami új utat keresve magának csigabigákba tekeri a fonalunkat.  Az, hogy mennyi sodratot kell a fonalba engedni,  sok mindentől függ.  Ha egyágú fonalat készítünk, akkor annyi sodrást engedjünk a szálakba, ami már összetartja őket, de nem annyit, hogy a megfeszítetlen fonal erősen visszapöndörödjön önmagán.  Ha két- vagy többágú fonalhoz fonunk,  a sodrat legyen kicsit több, hiszen a  cérnázással veszít majd belőle – ha túl kevés benne a sodrat, a cérnázás visszafejtheti szösszé, azaz el fog szakadni. (Cérnázáskor kettő vagy  több egyágú fonalat sodrunk össze egymással.) Az egyágú fonal szükségszerűen visszapöndörödik önmagán -  ha nem, vagy nem elég stabil (könnyen szakad), vagy már be van avatva.  Enyhe túlsodrat esetén energizált egyágú fonalról beszélünk,  ami még éppen kezelhető, ám különleges tulajdonságai vannak… Cérnázáshoz is ez az energizált állapot ajánlott.  Túlfonásról akkor van szó, ha a többlet sodratnak nincs funkciója, és kezelhetetlenné teszi az egyágú fonalat.

A fonás iránya szerint megkülönböztetünk Z és S irányú fonalat. Az elnevezés arra utal, hogy közelebbről szemügyre véve a fonalat mely irányba dől a sodrat: Z-nél jobbra, S-nél balra. Általában jobbra szokás fonni, és balra cérnázni.  De házi használatra bármelyik megteszi, a lényeg, hogy többágú fonal minden ága egy irányba legyen fonva és ellenkezőképpen cérnázva.


Ezeket jó tudni általánosságban, de ennél is többet ér a tapasztalat, amit csak a gyakorlás adhat. Kellemes fonogatást!

7 megjegyzés:

paribanu írta...

Ilyen magvas összefoglalót még nem olvastam sehol magyarul.
Köszönöm a leírást,számomra nagyon hasznos.

Marcsimami írta...

Drága Zsu!
Nagyon, nagyon szépen köszönöm és... azt hiszem nem csak a magam nevében mondhatom. :)
Csatlakozom az előttem szólóhoz, miszerint, "ilyen magvas...", minden kis részletre kiterjedő leírással még nem találkoztam!
- Mondom én, hogy... "missziót" teljesítesz! :)))
Hálás köszönet érte!!!

Zandiflora írta...

Nagyon jó volt ezt így olvasni. Köszönöm!

zsoka írta...

Én is köszönöm,az összefoglalót,nekem ezek az idegen szavak is rejtélyt jelentettek ,mint bat, top,így már értem miröl van szó:)
Egy érdekességet szeretnék megemlíteni,Vajdaságban nem cérnáztak hanem "viszáltak"

Harmat írta...

Örülök, hogy hasznosnak találjátok.

Zsóka, köszi! Ezt nem tudtam, érdekes!

Marcsimami írta...

Hála Neked, gyakorlok, gyakorlok, sőt... megyek Rikkerékhez szalaggyapjúért! :)))
- Azért, az eredménnyel még nem dicsekedhetek. -

Adrienn írta...

Nagyon hasznos bejegyzest irtal, par dolog ismet tisztazodott bennem. :) Koszonom az e-mailben kuldott segitseget is!
Adrienn