A hengerrel megközelíthetetlen helyeken egy darab szivaccsal hordtam fel a festéket, mert az ecsetet valahogy nem szerette, megállt csíkokban, nem terült szét. Kicsit még fáj a kezem, de elégedett vagyok, és a család is díjazta az erőfeszítést. Kivéve Marcit, aki szerencsére lazítós hétvégét tervezett magának:
Azért a fonás sem hagyott nyugodni, csalogattak a megfestett vattafelhők. Készült egy rozsdaszínű pufi puhaság anyukámnak:
Egy erdőszínű vékonyka, még nem tudom, mi lesz vele (csak gyanítom, mert a zöld a gyengém):
Egy italporos festésű, Bogi kért belőle kesztyűt:
Végül az én kesztyűmhöz illő, nyakmelegítőnek való adag:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése