Buciságok

Úgy beleszerettem a Sweet dreams mintájába, hogy újra meg kellett kötnöm.
Megtörtént, ami ebben a blogban még nem fordult elő: ezúttal gyári fonalat választottam hozzá. Gyanítottam, hogy egy vékony, egyenletes fonal jobban engedi érvényesülni a mintát, mint rusztikusabb, kézzel font társai. Az alapanyag egy Bucilla által festett szépséges selyemfonal volt, amiért ezúton is hálás köszönet!

Részletek a Ravelry-n.

Szintén Bucilla inspirációjára - köszönhetően a közelmúltban készített artisztikus fonalainak - kedvem támadt egy kis játszadozáshoz. Mi mást választhattam volna hozzá, mint egy kis Buci-festette gyapjat?

Kipróbáltam a coil technikát, de csak vizuálisan nyerte el a tetszésem.

Puha külleme rugalmatlan belsőt takar, és a készítése is inkább hajaz önkínzásra, mintsem szórakozásra, így pár méter után úgy döntöttem, nem ölöm bele az egyébként szépséges színű gyapjú további részét. Helyette inkább összecérnáztam a kendőből kimaradt selyemmel, így ez a fonal duplán is Buciságnak tekinthető:

Édes álmok

Romantikus ábrándozás selyemről, csipkéről és mindenféle kacér léhaságról.

Részletek a Ravelry-n.

Tücsök és bogár

...avagy a közelmúlt fonalas kísértései

Egy gyengébb pillanatban sikerült összekártolnom ezt az első látásra is diszharmonikus színparádét,

amiből az alábbi szürrealista lidércnyomás keletkezett:

Próbálkoztam nyers kid moher szösszel és selyemmel, amiket merőben eltérő tulajdonságaik miatt nem mertem összekártolni,

így a fonal két ága lett különböző:

Előszedtem egy korábbi, fájdalmasan sápatag félbemaradt "remeket", és felülfestés útján megpróbáltam némi életet lehelni bele:

A sötétebb festékeimet tettem próbára egy kevéske kétes eredetű puhaságon,

a festék jól vizsgázott, de a fonal összetételét soha nem tudjuk meg.

Régi fonományok Marcinak való mellényre ihlettek,

kérdés, vajon lesz-e olyan hideg, mielőtt kinövi, hogy hasznát vegye:

Végül két napra a kártoló mellett ütöttem tanyát, és az összes elmaradt rózsaszín korszakomat egyszerre pótoltam be:

Lenvászon

Nincs lehetetLEN, de azért csodák sincsenek. Íme a sokadik kísérlet, hogy sűrű lenvásznat szőjek kézzel font alapanyagból.

Belekóstolhattam, min megy keresztül a len, mire vászon lesz belőle. (Csak részben, mivel az alapanyagom iparilag feldolgozott len.) A kész darab nem nagyobb két férfitenyérnél és  kb. 90 munkaóra van benne. Nagy bajban lennék, ha nem a kíváncsiság, hanem a kényszer vinne rá, hogy lenvásznat szőjek!
Ilyenkor újraértékelődik egy régi, háznál szőtt lenvászon terítő... Nem árt tudni, hogy a tudáson kívül hangyaszorgalom és angyali türelem van mögötte...

Mellény és kardigán

Újrafestettem a színeket álmomból, színmintának a kis próbaszövetet használtam.

Megfontam,

megszőttem,

és mellényt varrtam belőle. A korábbi mintadarabból lettek a zsebei.

Régóta nézegettem E. Zimmermann egybekötött babakardigánját, de valahogy nem volt merszem belefogni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem némi maradék fonalból.

Hamar kész lett, kár volt ilyen sokat várni vele. Zseniális minta, kimondottan illik a kézzel font fonalakhoz. Részletek a Ravelry-n.

Babatakaró

Részletek a Ravelry-n.