Néha évekbe telik, mire egy-egy fonal vagy kelme elnyeri végső formáját. Veszélyes műfaj ez: az ember menet közben elkerülhetetlenül szembesül önmagával. Érzetek, belső képek mentén alakulnak a színek, majd a minták, de aztán a folyamat megreked, mert valami még hiányzik hozzá.
Van, hogy az ihlet száll el, ilyenkor kimondottan jó félretenni, amikor az ember érzékei már túltelítődtek a látvánnyal és képtelen kívülről szemlélni a "művét", mert minden apró részletét, jellemzőjét túl jól ismeri, már megfürdött a hatásában és más vizekre kívánkozik.
De olyan is előfordul, hogy a látomás élénken él ugyan, de kell még egy adag bátorság a befejezéshez. Ez történt ezzel a kabátkával is, aminek az anyagát öt éve fontam-szőttem nagy szerelmetesen, de aztán olyan érzéseket ébresztett bennem, hogy sokáig látni se bírtam és elástam a szekrény mélyére. Csak mostanában kapta meg az áment a rehabilitációra, valamint az utolsó simításokat, amitől befejezettnek érzem.
Van, hogy az ihlet száll el, ilyenkor kimondottan jó félretenni, amikor az ember érzékei már túltelítődtek a látvánnyal és képtelen kívülről szemlélni a "művét", mert minden apró részletét, jellemzőjét túl jól ismeri, már megfürdött a hatásában és más vizekre kívánkozik.
De olyan is előfordul, hogy a látomás élénken él ugyan, de kell még egy adag bátorság a befejezéshez. Ez történt ezzel a kabátkával is, aminek az anyagát öt éve fontam-szőttem nagy szerelmetesen, de aztán olyan érzéseket ébresztett bennem, hogy sokáig látni se bírtam és elástam a szekrény mélyére. Csak mostanában kapta meg az áment a rehabilitációra, valamint az utolsó simításokat, amitől befejezettnek érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése