A kék mellény

A kék mellény számomra szimbolikus darab. Egy újabb oka a gyapjú és a szövés iránti lelkesedésünknek, és annak, miért gondoljuk, hogy egy belső kép nyomán létrehozni egy tárgyat maga a szabadság. Benne van mindaz, amit a gyapjúról és a szövésről eddig megtanultam. És az is benne van, amiről csak most kezdek tanulni: Feri barátom tudása és keze munkája is.

Az anyagát saját szövésmintám alapján szőttem Dörögdi gyapjúfonalból, pamut felvetésben. A szabás és a varrás Rekenei Ferenc munkája, aki egyébként magántanítványokat is vállal - ha valaki szeretne többet tudni arról, hogyan lehet készíteni valamit (bármit, is!) a kézzel szőtt kelmékből, a linken felveheti vele a kapcsolatot. A kék mellényre kell hivatkozni... ;)

Így készült a boldogság kék mellénye:

Ilyen lett:

 

És íme a mumus, ami visszatart attól, hogy az ember belevágjon: a hulladék. El kell fogadnom, ez a szükségszerűség ahhoz kell, hogy ne kizárólag téglalapokban és sálakban, kendőkben kelljen gondolkodni, ha kézi szőttesről van szó. Végül is, nem is olyan sok. Főként ahhoz képest nem, hogy tudom, hány óra, hány kézi öltés követte a leeső anyagdarabkákat, mire a kívül-belül patent kis mellényke elkészült. Szerintem ez a marék anyag nem akkora áldozat, és senkit nem lenne szabad, hogy visszatartson attól, hogy lépjen egyet és belevágjon. Még engem se... :)