Ennek a sálnak a története egy éve kezdődött. Tavaly októberben festettem a gyapjút, amiből a felvetőt fontam. A fonal hónapokig várta, hogy a megfelelő időben és hangulatban térjek hozzá vissza, aztán augusztusban, a Mesterségek Ünnepére készülődve csináltam belőle felvetést a kis Kromski Harp-on, hogy bemutatódarabként magunkkal vigyük, és Bogikám el is kezdte szőni a felvető maradékával, de a vetülék kevés lett.
A gyapjúfestő tábor idején, a festékespoharaim aljába száradt maradványok feloldás után egy adag gyapjúra kerültek, mert így szerettem volna demonstrálni a festési eljárás technikáját, egyúttal tiszta poharakat teremteni hirtelen. Az eredmény meglepően harmonikusra sikerült, és egyből látszott, hogy vele fogom befejezni a félbemaradt sálat. Megfontam tehát azt is, és végül nemrég elkészült a sál, pont akkor, amikor az erdő ugyanilyen színekben pompázik, ha a lemenő nap sugarai átszövik a fák ágait.
A gyapjúfestő tábor idején, a festékespoharaim aljába száradt maradványok feloldás után egy adag gyapjúra kerültek, mert így szerettem volna demonstrálni a festési eljárás technikáját, egyúttal tiszta poharakat teremteni hirtelen. Az eredmény meglepően harmonikusra sikerült, és egyből látszott, hogy vele fogom befejezni a félbemaradt sálat. Megfontam tehát azt is, és végül nemrég elkészült a sál, pont akkor, amikor az erdő ugyanilyen színekben pompázik, ha a lemenő nap sugarai átszövik a fák ágait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése