Egyetlen napig volt nálunk tél, mégis hetekre megalapozta a hangulatomat. A tél színei és fényei varázslatos mesevilággá változtatják a kertet, ilyenkor minden ünnepélyesnek és pompásnak tűnik, még Bambi, a jóllakott őzre emlékeztető kecske is:
Ábrázolási vágyam csillapíthatatlan tombolásba kezdett. Fittyet hányva arra, hogy nem tudok rajzolni, bőszen elhatároztam, hogy majd megszövöm a látványt - nem mintha kereten valaha szőttem volna...
Miközben a képzelet szárnyán a hó színe a gyémánt ragyogásával vetekedett, a kis kecskéből pedig szarvas lett, három ábrándos nap alatt összeálltak a szükséges fonalak. Aztán a látomásból visszazuttyantam a realitásba: a fantáziálások után után ez a látvány elég mókás. Technikailag sem kevésbé.
Ezúton szeretném kifejezni elismerésem mindazoknak, akik kecsesen kanyargó íveket szőnek!
Nekem így elsőre még az egyenes is problémát okozott, a párhuzamos szélekről nem is beszélve. Biztos, hogy közelebbről is meg fogok ismerkedni ezzel a technikával, mert nagy élmény volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése