Újabb kísérlet: a merinó fonal egyik ága kártolt battról font, vastag, laza és egyenetlen, a másik topról (szalaggyapjúról) font, vékonyabb és több sodratot tartalmaz. Amikor a vastag ág véget ért, navahóval készült a fonal többi része.
Tudvalevő a laza szerkezetű fonalakról, hogy könnyen bolyhosodnak és filcesednek, emiatt a belőlük készült tárgyak legfeljebb a szekrény mélyén tartják meg eredeti állagukat. De ez ne vegye el senki kísérletező kedvét! Egyrészt azért, mert ha hosszú szálú, kissé erősebb gyapjúból készül laza fonal, az kevésbé hajlamos a bolyhosodásra. Másrészt, ha a fonal két ágaként különböző minőségű alapanyagot használunk, éppen az eltérő tulajdonságaik hozzák létre a textúrát, ami a használat során éri majd el végleges karakterét.
Hogyan álljak ellen a kísértésnek, hogy végigpróbáljam mindenféle fellelhető alapanyaggal...?
4 megjegyzés:
Ellen ne állj kérlek, mert...
Roppant mód inspirálsz! :)
A kísérlet igazán érdekesnek ígérkezik így az első remekbeszabot (bocsánat fonott/kötött :-)) próbálkozás után. A két cérnázási technika párosítása pedig egyszerűen szuper ötlet. Köszi Zsu
szemet és lelket gyönyörködtető fotók!
Köszönöm, örülök! :)
Megjegyzés küldése