Aszimmetria

Átlényegült a zöldes-lilás fonal. A formája szerelmetes, a szegélye fraktálra hajaz, és bár közelebbről szemügyre véve nem egészen tökéletes, most már így marad. A minta nem bonyolult, haladós (leszámítva az utolsó pár végeláthatatlan sort) és sokkal látványosabb, mint amennyi energia van benne. Szeretem!

Az élet rejtélyének megfejtése

Döbbenetesen jó filmet találtam, 5 részes:



Itt a 2., a 3., a 4., és az 5. rész linkje.

Nem tudok betelni...

...az új játékommal, a nagyítóval...

...és egy jó könyvvel, aminek hatására a nagyító jó játék lesz - a gyerekeknek is!

Zöldes-lilás

Míg össze nem cérnáztam, azt hittem, ismerem a fonal színeit, mégis képes volt új színhatást produkálni. Ez a véletlenszerű festés varázsa: a fonal végső arca mindig meglepetés.

Marci elszánt érdeklődéssel tanulmányozza a rokka mibenlétét úgy mechanikai, mint felhasználói szempontból. Megfigyeli, ahogy a nagy kerék finom mozdításától odafent a szárny pörögni kezd. Mindkét irányban működik. Lenyűgöző!

Tincsekről font...

...próbamotringom nem egészen azt a színhatást nyújtja, amit vártam tőle. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy az avatás utáni szöszburok tompítja a színeket, illetve maga a cérnázás is mindig tartogat meglepetéseket. Az erős szálú tincsekkel könnyebb volt bánni, mint gondoltam, a hosszadalmas előkészületek után a fonás már gyorsan megvolt. 

Ennyi pepecselés után jólesik egy kis instant sikerélmény, festékfürdőbe küldtem egy adag BFL-t:

Kíváncsi leszek, mit hoz ki belőle a cérnázás.

Vissza az alapokhoz

Sziszifuszi szöszmötölésre adtam a fejem. A napokban érkezett Ritától jó kis tiroli gyapjú, aminek a feldolgozása szórakoztató időtöltésnek és kitűnő gyakorlópályának bizonyult.
Ilyen a nyers gyapjú, egyenesen a birkáról:

Szétszedtem, és tincsenként mosogattam forró vízbe mártogatva, mosószappanhoz dörzsölgetve. Tisztán, de még vizesen megfestettem és megszárítottam. Utána így nézett ki:

Aztán nekiálltam kártolni. A tincsenként történő feldolgozás miatt a szálak nagyjából a helyükön voltak, így a kártolás célja most csak az volt, hogy a tincsek összetapadt végeit megnyissam. Íme a fonásra kész gyapjú:

Borzasztó kíváncsi vagyok, hogyan fonatja magát.

Közben a szövés sem merült feledésbe. Saját festésű fonalból alakul valami, csak elég lassan:

Filcesített entrelac

Készült még egy gyapjú-táskaféle. Jóval nagyobb az előzőnél, ezért nem vállalkoztam rá, hogy féltenyérnyi foltonként kézzel dögönyözzem végig. Rettenetesen nézett ki, mielőtt bevágtam a mosógépbe, nem volt veszítenivalóm. De két gumilabda társasága és az ötven fok jót tett neki. Nem annyira filces, mint a másik, de így is alaposan összeugrott, tekintve hogy eredetileg olyan laza volt a kötése, hogy át lehetett látni rajta. Hát nem egy remekbe szabott darab, ha újra kezdeném - ami nem zárható ki teljes bizonyossággal - más fazont választanék.

Itt az előző, kész formájában:

Itt pedig egy csipet örömforrás:

Filcesített tatyó

Bizsergeti a fantáziám egy ideje a kötött-filcesített tatyók gondolata, a Ravelry-n is szép számmal látni mindenféle alakban, méretben. Megadtam magam és kipróbáltam.
Már a kötése is élvezetes volt, pikk-pakk... A filcesítést a javallat ellenére kézzel akartam csinálni, hogy lássam, hogy is megy ez. Forró vízbe tettem, szappanozgattam, és jó darabig semmi nem történt, talán csak nyúlt egy kicsit. Majd varázsütésre átesett a holtponton és elkezdett szőröződni, összeugrani - mint amikor tejbegrízt főz az ember, és jó ideig úgy tűnik, sosem akar már besűrűsödni, aztán egyszer csak hirtelen mégis. Nem vártam meg, míg "megáll benne a kanál", ennél valószínűleg sokkal jobban is összemehetett volna, csak minek. Nagyon tetszik a textúrája, még sejlik a kötés, a felület mégis filces. Találtam egy lyukacsos műanyag dobozt (talán gomba volt benne), ami éppen alkalmas méretű, most ezen szárad. Még azt sem tudom, hogyan fogom rábűvölni a fülét-farkát, de már azon gondolkozom, hogy kéne készíteni egy nagyobbat is...

Őkékségessége megfonatta magát: