Nem volt kár még egy próbát tenni a színes moherkupac megfonása előtt, mivel egész más irányba terelte az elképzelésemet. Eredetileg lehetvékony kétágú fonalról álmodoztam, de lenyűgözött a laza, fényes próbafonat a szöszös aurájával, így maradtam az egyágúnál:
Azt nem mondom, hogy minden előtanulmány hiábavaló volt, mert nagyon jó lesz az még - de nem moherhez. Ennek ugyanis nem sok köze van a gyapjúhoz, de még az alpakára sem hasonlít. Annál inkább a hajhoz!
Megfonódni is másképp akar, mint azok: egész kevés sodratot kíván, különben nagyon könnyen kötélszerűvé válik, és ugyanezért csődöt mondott a "csipegetős" (short draw) technika is. Ugyanakkor sima, fényes szálainak eszük ágában sincs egymásba kapaszkodni, így hosszúra nyújtva sem fonatja magát. Végül találtam egy köztes megoldást, az eredmény inkább woolen típusú fonal. Egy kevés sodratot beleengedtem a kézben tartott szöszbe, de nem nyújtottam ki hátrafelé, hanem ebből a tölcsérből húztam előre a fonatot. Érdekes, hogy a fonal vastagsága nem a csippentésből adódik, hanem abból, mennyi sodratot engedek belefutni a szöszcsomóba:
Ezt ki kell próbálnom gyapjún is, az összehasonlítás kedvéért. Persze, csak ez után: